Schmidt Mária: A tisztelet hiánya megakadályozza a párbeszédet

Schmidt Mária: A tisztelet hiánya megakadályozza a párbeszédet

Az értelmiség esete a kidobóemberrel címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a Terror Háza Múzeumban. A beszélgetés résztvevői Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Gerő András történész, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója és Ablonczy Bálint újságíró, a Heti Válasz munkatársa voltak.

A beszélgetést Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója vezette, aki bevezetőjében elmondta, a rendezvény címét Kemény István költő, prózaíró legújabb könyvének ajánlószövegéből alkották, ami eredetileg így szól: „Aki próbált már kidobóembert meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.” Hozzátette, azért választották ezt a kifejezést a találkozó mottójául, mert érdemes olyan kérdésekről beszélgetni, amelyek az értelmiség helyét vizsgálják jelenkorunk világában.

Tallai Gábor Julien Benda 1927-ben megjelent Az írástudók árulása című könyvének egyik gondolatát idézte, miszerint az értelmiségiek valaha az absztrakt igazat és a jót kutatták. Nem gyakorlati célokat követtek, így bár az emberiség kétezer éven át a rosszat tette, de a jót becsülte.  A Terror Háza Múzeum programigazgatója úgy vélte, a 20. századra ez megváltozott; az értelmiség sokféle pozíciót foglalt el, sokfajta ideológiához nyújtott szellemi muníciót a politikai hatalomnak.

Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke a magyar értelmiség szerepe kapcsán elmondta, véleménye szerint még létezik ugyan véleményformáló értelmiség, de szerepe gyengült, hiszen az olyan hagyományos tekintélyek, amit egy orvos vagy egy tanító egy kisebb településen jelentett, ma már kisebb befolyással vannak a közösségi gondolkodásra.

Az Országgyűlés alelnöke az értelmiség és a szólásszabadság kapcsolatának témakörében kifejtette: Magyarországon négy évente választások vannak, négy évente mindenki szabadon eldöntheti, hogy kire szavaz. Van, aki nem tud abba belenyugodni, hogy a többség másként gondolkodik, mint ő. Hozzátette: a szólászabadságnak része az is, hogy valaki szerint diktatúra van, hiszen a szólásszabadság azt a szabadságot is biztosítja, aminek keretében akár „hülyeséget” is lehet beszélni.

Gulyás Gergely szerint manapság a sajtó és a politika kéz a kézben jár és versenyez abban, hogy hogyan lehet a közélet állapotát még tovább rombolni. Hangsúlyozta: a sajtóban már ritkán szembesül azzal az ember, hogy érvek mentén zajlanak a viták, „a minősítés, a megbélyegzés, a lejáratás lett a divat”, akárcsak a politikában. „Nagyon kevés olyan ember van, akivel a másik oldalról jó szívvel tudok vitát folytatni”, mert a vitapartnerek nem érvekkel reagálnak. – tette hozzá.

Schmidt Mária szerint az értelmiség nem különbözik más társadalmi csoportoktól: van, aki kiszolgálja a hatalmat, van aki nem, van aki a rosszat képviseli, van aki a jót. Úgy vélte, talán az a legfontosabb kérdés, hogy „elvégzi-e az értelmiség azt a feladatot, amit a 21. századnak az első évtizedeiben el kell végeznie”.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója arról beszélt, főleg a politikai vezetést és azokat, akik meghatározzák a közbeszédet, még mindig a 20. század tartja fogva; azt hiszik, hogy ugyanazok a tapasztalatok elegendőek lesznek majd az új korszakban, mint korábban, pedig ez nem így van, hiszen minden percben érzékeljük, hogy megváltozott a világ. Schmidt Mária szerint az értelmiség feladata, hogy felnőjön a jelen kor kihívásaihoz.

Gerő András arról beszélt, az értelmiség tévesen prófétai szerepbe helyezte magát az elmúlt kétszáz évben, ez egyfajta, „önjelölt világmegváltó” szerepet eredményezett az értelmiségi szereplők egy részénél, először a bal-, majd a jobboldalon.

A történész úgy folytatta, a kommunizmus ideális táptalajul szolgált ennek a felfogásnak de annak végeztével az értelmiségben továbbra is ott lapul a „meg kell változtatni a világot” gondolat, viszont a szabadság és a demokrácia beköszöntével – a választások révén – „politikailag mérhető, hogy minek mennyi a támogatottsága”.

Gerő szerint tudomásul kell venni, hogy egy demokratikus, szabad viszonyrendszerben az a szerep, hogy valaki próféta legyen, megszűnt.

Schmidt Mária utalva a magyar politikai ellenzék magatartására azt mondta, ameddig olyan emberek ülnek az Országgyűlésben, akik nem képesek a minimális együttműködésre és tiszteletre, addig ezt felesleges másoktól is elvárni. „Azért nincsenek politikai és értelmiségi viták Magyarországon, mert nem adjuk meg a tiszteletet a másik félnek: nem hallgatjuk meg, nem vagyunk rá kíváncsiak, hogy mi az érve.” – mondta, hozzátéve, amíg ezek a próféta szerepben tetszelgő értelmiségiek állnak egymással szemben, akiknek nem kell érvelniük, mert meglátásuk szerint igazuk van, eleve a jó oldalon állnak és tévedhetetlenek, és mellesleg hívekre van szükségük, nem vitapartnerekre, addig ez a helyzet egyre rosszabb lesz.

„Nincs meg a kíváncsiság, nincs meg az a szándék, hogy megértsük a másik gondolkodását, érvrendszerét, hátha találunk benne valamit a magunk számára.” – jelentette ki az előző gondolat kapcsán Schmidt Mária, aki szerint „a tisztelet hiánya megakadályozza a párbeszédet.”

A Terror Háza Múzeum főigazgatója „egészen elképesztőnek" nevezte, hogy a sajtómunkások egy része milyen vehemenciával támadja és tekinti illegitimnek a másik oldalt. „Szerintem az egyik legnagyobb probléma ma Magyarországon, hogy azok között, akik az újságírói szakmában dolgoznak, semmiféle szakmai szolidaritás nem lelhető fel.” – mutatott rá. Hozzátette, amíg a média saját magát nem képes pozícionálni, és nem képes valamiféle szakmai egyetértésre jutni, legalább a szakmai szolidaritás minimumát felmutatni, addig ez a helyzet nem fog változni.

Ablonczy Bálint szerint egyaránt komoly veszély az értelmiség szerepének alul- és túlértékelése is. „Az egész magyar közéletet egy zéró összegű játszmának fogjuk fel, ahol, hogyha a másik nyer, vagy ha egyáltalán meghallgatom a másikat, az már automatikusan az én vereségemet jelenti. Ez az egészen borzalmas hozzáállás újratermeli magát a rendszerváltoztatás óta.” – jelentette ki.

A Heti Válasz újságírója elmondta: az értelmiség politikai célponttá vált, hiszen a politika nagyon könnyen fel tudja mutatni a szemben lévő értelmiségi táborokat, mint ellenséget. Ablonczy Bálint hangsúlyozta: a médiának nagy szerepe van a közbeszéd elvadulásában, és ma már a szakmai alapvetésekben sincs egyetértés.