Kertész Imre halálával az egyik legnagyobb magyar író távozott

A Sorstalanság írójának életéről és munkásságáról Schmidt Mária beszélt a Magyar Televízió Szemtől szembe című műsorában.

A XXI. Század Intézet főigazgatója elmondta, Kertész Imrével az egyik legnagyobb magyar író távozott, ami az egész nemzet számára óriási veszteség. Schmidt Mária szerint Kertész életének két vezérfonala a szabadság és az igazság volt: „Amikor elhatározta, hogy író akar lenni, pontosan tudta, hogy igazi remekműveket csak szabad ember tud létrehozni. Nem akart a kádári diktatúra által szabott feltételrendszerben alkotni.”

Kertész személyének és munkásságának ellentmondásos megítélésével kapcsolatban elmondta, az író rendszerváltoztatást követően hirtelen megkapott számos elismerése rengeteg irigységet szült. „Kertész sokszor hangoztatta, hogy írói pályájára a legnagyobb hatást Albert Camus gyakorolta. Rokonlelkek voltak, akikben közös, hogy a náci és a kommunista diktatúrát is konzekvensen elutasították. A francia zseni három évvel halála előtt kapta a Nobel-díjat, ami Kertészhez hasonlóan csak még tovább erősítette a kommunista eszmékhez lojális körök felé irányuló ellenszenvét.”  

Kertész Imre rendkívül sérülékeny művészember volt, aki nehezen tudta feldolgozni a 2002-es Nobel-díj után felé áradó irdatlan gyűlölethullámot – fogalmazott Schmidt Mária.

„A gyakran félreértelmezett kijelentései is ennek tudhatók be. Sokszor megbántódott. Ám ő mindezek ellenére magyar ember, magyar író volt. A gyökerei, a kultúrája, a habitusa, az élete minden szegmense magyar volt. Sokszor bántotta, hogy azok a művek, amelyeket megalkotott, nem képeznek közkincset, nem merítünk belőlük eleget. Azt remélem, hogy ez most meg fog változni, és az egész magyar nemzet birtokába veszi azt a nagy ajándékot, amit Kertész Imrétől kapott.”

Nobel-díjas írónkat 2014-ben a magyar állam a Szent István renddel tüntette ki. Schmidt Mária szerint ezzel „Kertész Imre végre hazaérkezett, és megkapta azt az elismerést, szeretetet és megbecsülést, amire mindig is vágyott és, ami ki is járt neki.”