Négy elnök, egy reform, sok részlet

A konvergenciaprogram nem elég a gazdaság meggyógyításához

A rendszerváltás utáni négy jegybankelnök tegnap konzíliumot tartott a nagy- beteg magyar gazdaság ágyánál, és négy diagnózist adott négy gyógymóddal egyetemben. S minthogy a vélemények azért jórészt átfedték egymást, a páciensnek lenne esélye a felépülésre, ha elkezdenék a kezelését.

Nincs válság, de lehetett volna - mondta Bod Péter Ákos, Simor András és Surányi György. - Van válság, amely még súlyosbodhat is, ha a kormány a választások közeledtével költekezni kezd - hangoztatta Járai Zsigmond. A jelenlegi és a volt jegybankelnököket Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet igazgatója hívta meg azzal a céllal, hogy példát mutasson, igenis lehetséges, hogy eltérő véleményeket képviselő szakemberek egy asztalhoz ülnek és megvitatják közös dolgainkat. A vita - a szó szoros értelmében - elmaradt, mert az előadók névsor szerint elmondták, milyen helyzetet látnak, s milyen megoldást javasolnának. A négyszer tizenöt perc azonban egyértelművé tette, hogy valamennyien elkerülhetetlennek tartják az átgondolt, összehangolt, átfogó, hosszabb időre, azaz nem egy kormányzati ciklusra kiterjedő reformok megindítását, megvalósítását, a költségvetés újraelosztási arányának csökkentését, az adóreformot, az átlátható intézményi rendszer kialakítását. Mindegyikük említette a lassú növekedést, a régióban tapasztalható lemaradást, a romló versenyképességet, az alacsony foglalkoztatást, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer átalakítását, a "kevés adófizető - sok eltartott" problémát. Vagyis a jól ismert gondokat, amelyekre nehezebb azonban a választ megtalálni, s főként azt a kormányt, amely vállalja is a kényszerű intézkedések sorozatát.

Az előadás-sorozatot indító Bod Péter Ákos például e gondolathoz kapcsolódva feltette a kérdést: mi van az emberek fejében? A politika végül is meg akar felelni a várakozásnak. Vagyis a rengeteg "gazdasági, pénzügyi analfabéta" igényének, azoknak, akik nem értik az alapvető költségvetési összefüggést, hogy a kiadások a bevételektől függnek. Ha valaki kedvezményt kap, akkor másvalaki pluszterhet visel. Népszerűsíteni kell az öngondoskodás, a változás eszméjét, hiszen Magyarországnak a világgazdaságban kell helytállnia. Nem lehet eltekinteni az adóversenytől, a munkaerő, a tőke szabad mozgásától, s általában a versenytől. Ha a társadalom ezt nem érti meg, akkor nagy baj lehet.

Társadalmi felhatalmazással szabad csak reformokat végrehajtani, s ez csak egy hiteles, bizalmat élvező kormánynak sikerülhet, vélekedett Járai, aki a többiektől eltérően kicsit élesebben fogalmazott politikailag, egyáltalán nem titkolva, hogy a Fidesz nevében konzultált sok-sok vállalkozóval. Azonnali, radikális adóreformot követelt, a kis- és középvállalkozások felkarolását, az EU-pénzek gazdaságba forgatását, munkahelyteremtő programokat, a jogállam visszaállítását, és a pártállam leépítését, a tervezettnél sokkal szigorúbb fiskális törvényeket, a korrupció elleni kíméletlen fellépést, kétszázalékos költségvetési többletet sürgetett, s szorgalmazta a költségvetési újraelosztás mértékének a GDP-hez képest a jelenlegi ötvenről negyven százalékra csökkentését. Mint megjegyezte, a felesleges kiadásokból legalább ezermilliárdot meg lehetne takarítani, az adócsalás visszaszorításából ugyanennyit, a segélyből élők munkába fogásából meg még ennyit.

A növekedés lassulását nevezte a fő problémának Simor András, a jelenlegi jegybankelnök, aki szerint szintén meg kell változtatni azt a közgondolkodást, hogy a közjavakból mindenki a legnagyobb szeletet igyekszik kihasítani magának. Ehelyett a gazdasági aktivitást kellene fokozni, s legalább azokat visszaterelni a munkaerőpiacra, akik ott elhelyezkedési eséllyel jelennének meg. A Népszabadságban nemrégiben megjelent hosszú elemzésének összefoglalóját adta: megismételte a minimálbér megszüntetésére vagy a munkaerő-piaci kereslethez igazodó oktatásra, a költségvetési újraelosztás mértékének negyven százalékra mérséklésére, vagyis összességében 2500 milliárd forint kiadáscsökkentésre, a tényleges nyugdíjkorhatár emelésére és adócsökkentésre tett javaslatait.

Higgadt elemzésre nehéz időkben nagy szükség van - zárta a megszólalások sorát Surányi György, aki szerint a konvergenciaprogram visszarántotta a válság széléről az országot, s jól tette, de ez nem elég. Látni kell azonban, hogy a térség országai maguk is súlyos válságokat éltek át az utóbbi tíz évben, csak meghozták a szükséges döntéseket, s most gyors növekedési pályán vannak. De ha visszatekintünk erre a tíz esztendőre, s a legfőbb mutatók átlagait nézzük, akkor Magyarország egyáltalán nem áll rosszul. Pontosabban a kép igen összetett. Surányi úgy látja, alapvető fordultra van szükség, olyan nagy reformokat kell megindítani, amelyeket már tíz éve meg kellett volna, például az egészségügyben, az oktatásban, a nyugdíjrendszerben, de senki ne várja, hogy az átalakítás megkezdése nyomán gyorsan látványos eredmények érhetők el. Szerinte is negyven százalék alá kellene leszorítani az újraelosztást, de évente egy-két százalékkal kellene lejjebb menni. Az adók szerkezetét a terhelés szintjének csökkentése nélkül is ésszerűsíteni lehetne az üzleti élet ösztönzésére, de ha a kiadások lejjebb ereszkednek, akkor az adószint is alacsonyabb lehet. Kis létszámú fiskális tanács felállításának lehet éppen értelme, de felelős kormányzás esetén nincs szükség közpénzügyi törvényre. A költségvetési egyenleg megítélése a belföldi megtakarítástól függ, ha ez alacsony, mint esetünkben, akkor többlet kell, ha magas, akkor megengedhető valamekkora deficit. Összehangolt költségvetési, jövedelem- és monetáris politika esetén lehet alacsony az infláció irama. Surányi azt mondta, közeledni látszanak a nézetek az euró bevezetését illetően, hogy csakis érdemi, tényleges felzárkózás nyomán ésszerű a közös valuta átvétele. Egyebekben a maastrichti és a stabilitási kritériumok korai alkalmazása csak akkor hozhatna előnyöket, ha abból indulnánk ki, hogy Magyarországon tartósan nem valósulhat meg felelős kormányzás.