Amerikai írástudók árulása
Ritkán fordul elő, hogy az ember, amikor tudományos igényű történészi munkát forgat kezei között, a legnagyobb krimi szerzők között érzi magát. Pedig Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum fő-, illetőleg a 20. és a 21. Századi Intézet igazgatójának legújabb kötete, A titkosszolgálatok kulisszái mögött - Hitek, ideológiák és hírszerzők a 20. században a legdivatosabb bűnügyi regény-szerzőknek is dicséretére válna.
Nehéz olvasmánynak hinné az ember - rengeteg levéltári kutatás lebilincselő eredménye -, mégis azért halad lassan az olvasó a lapozásban, mert szinte minden bekezdés elgondolkodtató. Hiszen miről is van szó?
Arról, amit koncepciós (kirakat-, látvány-) pereknek hívnak határainkon innen és túl. A Rajk-per csak apró adalék ahhoz, hogy megértsük a sztálini-rákosista "igazságszolgáltatás" Bacsó Péter A tanú című filmjében tökéletesen kifigurázott jelenségét. Tudják, amikor a vallomás helyett az Ítéletet adják a szervezett tanú kezébe.
Schmidt kiváló könyve ennek a kornak-tíz év kemény, időnként megnehezített kutatásának eredményeként - újabb vetületét tárja az olvasó elé, élvezetes stílusban. A legsötétebb kommunista korszak amerikai vetületét mutatja be. Azt, hogy miként váltak az elitegyetemeken végzett (például Harvard jogi kar), jól szituált diákok az Egyesült Államok államigazgatásának magas posztjain (Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, IMF) a sztálini Szovjetunió ügynökeivé. Hogy miért okozott az idealisztikus nyugati komcsik között feloldhatatlan ellentétet az Adolf Hitler-Joszif Sztálin paktum, s miért csacsog egy beszervezett amerikai egy beszervezett amerikairól. És mindez miként festett Koestler, Orwell, Fejtő Fe-renc Európájában. Kérdések, amelyekre részben választ kapunk, részben további kérdések nyomába eredhetünk.
De a leglényegesebb kérdés is feltétetik: hazánkhoz vagy a vélt-valós elveinkhez legyünk-e hűek? Nekem Schmidt válasza egyértelmű: a hazánkhoz. És nekik?