Sem Sütő András, sem a volt elnök Iliescu helyében nem lenne

A XXI. Századi Intézet meghívására a napokban hazánkban járt Gábriel Andreescu román történész-politológus, és nagy sikerű előadása után válaszolt lapunk kérdéseire is. A beszélgetés egyik apropóját adhatta az is, hogy a napokban kapott amnesztiát a hírhedt bányászvezér, a rettegett Cosma, míg egykori felbujtóját Iliescu elnököt csak mentelmi joga óvja a bíróságtól.

 

- Ha önt nem Gábriel Andreescunak hívnák, hanem Sütő Andrásnak, és találkozna Ion  Iliescuval, mit mondana  neki?

 

- A kérdés eredeti, de azt kell mondanom, hogy nehezemre esne Sütő András úr szerepébe helyeznem magam, mert ez nagyon kompIikált kapcsolat. Lenne mondanivalója, mert Ion Iliescu elnökként, politikusként szörnyű dolgok megtörténtéért felelős, például a marosvásárhelyi véres összeütközésekért is, ahol - mint közismert - Sütő András elveszítette az egyik szemét. Iliescuéiért nem tekinthető beszélgetőpartnernek.

 

- Páskándi Géza és Bartis Ferenc sokszor beszélt a romániai ötvenhatról. Magyarországon az ötvenhatosok jelentős százalékát beszervezte - bár nem feltétlenül jelentettek - az egykori, kommunista titkosszolgálat. A Securi-tate tett-e ilyet?

 

- Nagyon is lényeges dologra tapintott rá. Ceausescu idejében ötvenhat után ugyanis változott az addigi befolyásolási, f élelemkeltési politika. A nyílt, sztálini típusú terrorizmus helyett megjelent a társadalom minden rétegében, különösen az értelmiségnél, az egymástól való félelem keltése, mindenkinek valamilyen fokú beszervezése.

 

- Magyarországon azoknak a korábbi emberjogi harcosoknak, aktivistáknak, akik még a Kádár-rendszer alatt ellenzékben dolgoztak, politikailag befellegzett. Nem vállaltak szerepet a rendszerváltozás után. Romániában is van hasonló példa. Van ennek valamilyen tendenciózussága, tudatosan vonultak-e ki, vagy egyszerűen csak nem kérték fel őket, nem lettek karrieristák?

 

- 1990 előtt semmi nem volt lehetséges, mindent megtoroltak. Kilencven után hirtelen bárki bármit nyilatkozhatott, mondhatott. Sajnos, ebbe tartozott a bukaresti bányászjárás is. Ez politikai, és nem emberjogi megnyilvánulás volt. Az a helyzet, hogy nagyon sokan kifejezték véleményüket és elmondták mindazt, amit gondolnak, például a kulturális élet vonatkozásában. A román kultúra sajátossága, hogy nem egy hagyományos etikai, erkölcsi szabályozórendszer szerint működik. Ilyen értelemben Romániában is megjelent az, amit Amerikában kulturális háborúnak hívnak. Van az értelmiségnek egy köre, amely a hagyományos értékeket - a változatosság, a különböző megnyilvánulás, a nyilvános kifejezés iránti szabadság, a kegyetlenség elítélése - tartanak elsőrendűnek. Ezzel szemben jelentkezett egy másik része is, amely atradicionális, kissé nemzeties, nacionalista román értékeket igyekszik képviselni. Ők nagyon erőteljesen hallatják hangjukat, gondolom erről önök is értesültek Magyarországon. Utóbbiak vannak többségben, de ez sem lehet meglepő, hiszen a világ számos táján a kisebbségi gondolat az uralkodó.

 

- Harmadik kérdésemre, elismerem, nagyon nehéz a válasz. 1989 decembere után, tehát a Ceausescu-házaspár a Magyar Televízió jóvoltából általunk is látott - ha egyáltalán igaz - kivégzését követően Románia szabad, szabados vagy félszabad ország?

 

- Valóban nehéz erre válaszolni. Nem tudom, hogy magyarul mit jelent a szabad, szabados vagy félszabad kifejezés. Véleményem szerint Románia szabad ország. Ami azt jelenti, hogy a románoknak lehetőségük van arra, hogy olyan világot építsenek, amilyet akarnak. Viszont a múltból örökölt különböző jelenségek, a mentalitás, a szegénység és a magukkal hozott bűnösség, azon fogalmak, amelyek megjelennek a társadalomban. Ezek megakadályozzák az egyszerű román embert abban, hogy olyan társadalmat hozzon létre, amilyet ő szeretne.

 

Csúri Ákos