Egyértelmű magyar alternatíva

- Ön veszélyhelyzeteket emlegetett a rendszerváltozás hajnalán. Melyek is voltak ezek?

 

- Két veszélyhelyzet látszott. Egyrészt, hogy rengeteg új párt alakul, s az erők szétforgácsolódásával, az ideológiai töredezettséggel egy weimari köztársasághoz hasonló helyzet alakul ki az új demokráciákban. Tartani lehetett attól is, hogy az új demokratikus pártok gyors sikere után esetleg feltámadnak a posztkommunisták, akik rendelkeznek tapasztalatokkal, szervezetekkel, s megint dominanciára tesznek szert.  Magyarországon nem csekély azoknak a száma, akik úgy vélik: utóbbi veszély bekövetkezett. A ruhát váltott kommunisták szocialista, sőt szociáldemokrata mezbe bújva, megint mindent a kezükben akarnak tartani. Még azzal sincsenek kibékülve, hogy a demokráciában szokásos hatalommegosztás értelmében bizonyos pozíciókban - köztársasági elnök, legfőbb ügyész, jegybankelnök, PSZÁF-elnök-nem az ő embereik ülnek, s ezek gyengítésére, ellehetetlenítésére törekszenek.

 

- Nemzetközi összehasonlításban leszögezhetem: nagy különbség van aközött, ha egy párt - mint a kommunisták az egypártrendszer keretei között - totalitárius hatalomra törekszik, vagy pedig a demokrácia játékszabályait követve kerül hatalomra. A szocialisták ez utóbbit tették, s nem is igen volt más lehetőségük. Történészként azt mondhatom, hogy tizenöt évvel az ötven év kommunizmus után elégedettek lehetünk a mai magyarországi viszonyokkal. Hiszen szabad választások vannak, az új demokratikus pártok közül már az MDF és a Fidesz is volt hatalmon, s a jelenlegi előrejelzések szerint a posztkommunisták sincsenek a hatalomba bebetonozva. 2006-ban a Fidesz és az MDF jó eséllyel pályázhat arra, hogy ismét kormányt alakítson. Legfeljebb az az átka a négyévente való cserélődésnek, hogy egyik kormánynak sem volt még ideje arra, hogy az igazi reformokat végrehajtsa. Dominanciáról tehát szó sincs. S ennek a plurális sajtó is a biztosítéka. Miközben a döntő többség a baloldali pártok mellett teszi le a garast...

 

- Igen, de meglátja: ezzel együtt a következő választást Magyarországon is el fogják veszíteni. De ez így van Németországban is: miközben a sajtó mindig a kereszténydemokraták ellen volt, azért elég sok választást megnyert a CDU! Nemde? Használjuk a bal-és jobboldal fogalmát, miközben Magyarországon például a szocialistákat a szó valódi értelmében ma már aligha lehet a baloldali értékekre figyelő pártnak nevezni. Ugyanakkor a Fidesz a szociálpolitikai programjában számos baloldali értéket felkarol.

 

- Egy olyan néppártnak, mint a Fidesz, amelyik már legutóbb is negyvennyolc százalékos eredményt ért el, a társadalom nagyon széles spektrumát keli megszólítania. Már negyven százalék fölött nem teheti meg egy párt, hogy egyoldalúan csak a konzervatív szavazókra építsen. Egységet kell teremtenie liberális, keresztény és más értékek között. Előadásában azt mondta, hogy az új demokráciák közül Magyarországon a legfejlettebb, legkoncentráltabb a pártrendszer. Ez által a már-már kétpártrendszerre gondolt?

 

- Nem a kettőn van a hangsúly, hanem azon, hogy Magyarországon mindkét oldalon kialakult egy világos alternatíva. Nem tagadom: az is lényeges, hogy a sok kis párt működése már a múlté, koncentrálódtak az erők. Magyarország jó úton halad, a helyzet stabil. Németországban mintha éppen most fordult volna a kocka...

 

- Pusztán annyiról van szó, hogy Schröderkancellár előre menekül. Nem akar egy éven át cselekvésképtelennek mutatkozni, így logikus volt a választás előre hozatala. Még az is lehet, hogy a keletnémet posztkommunista párttal, a PDS-szel is összefognak annak érdekében, hogy tovább kormányozhassanak. De azért meggyőződésem: ahogy az összes tartományban, úgy ősszel a szövetségi választásokon is a változásra szavaznak majd a német polgárok.