Sztálin kisértő szelleme

- Észtországban furcsa jelenségnek lehetünk tanúi: kormányok jönnek és mennek, a kormányzat működése és a gazdaság fejlődése mégis töretlen. Hogyan tudná ezt az ellentmondást megmagyarázni?

 

- Leginkább azokkal az adminisztratív reformokkal, amelyeket első kormányzásom alatt bevezettünk. Olyan rendszert építettünk fel, amely garantálja a stabil politikát, tehát az állami adminisztrációnak tényleg depolitizáltnak kell lennie. Ez azt jelenti,  hogy miután a bürokráciából eltávolitottuk a korábbi kommunistákat, fontos szabályként kimondtuk, hogy nem lehet politikai   kinevezettekkel kicserélni őket. Akik tagjai is voltak egyik vagy másik pártnak, tudták, hogy kinevezésük pillanatától nem vehetnek részt a politikában, hanem az államot kell szolgálniuk. Garanciát adtunk a kancellária és a minisztériumok dolgozóinak, hogy hosszú távon maradnak a hivatalban, és nem lehet őket elmozdítani, így a miniszterek cserélődhetnek, a kormányzat mégis működik.

 

- Mennyire integrálódott az orosz kisebbség az észt társadalomba?

 

- Az orosz kisebbség integrációja nagyon hosszú folyamat, mert nem egyszerű egy olyan kisebbséget integrálni, amely   kezdetben   az összlakosság majdnem 40 százalékát tette ki. De úgy gondolom, sokat haladtunk ezen a téren. A fiatalok már Észtországban érzik magukat otthon, észt állampolgárok, és nemcsak az útlevelük, hanem az érzéseik alapján is. Az észt-orosz focimeccsen már Észtországnak szurkolnak. Ez Észtország igen fontos sikere.

 

- És mennyire sikerült az észtországi oroszokat Oroszországról leválasztani?

 

- Ez még nem történt meg teljesen, elsősorban az idősebbek körében nem. A felmérések azonban azt mutatják, hogy az orosz kisebbség tagjai majdnem mindig hasonló módon gondolkoznak, hasonló értékeket tekintenek fontosnak, mint az észtek, még politikai kérdésekben is. A parlamentben nincsen orosz párt, az orosz politikusok a klasszikus észt pártokban politizálnak. A politika tehát nem nemzetiségi alapú, és ez is az integrációs folyamat fontos eredménye.

 

- Miért nem megy el Arnold Rüütel észt elnök Moszkvába a győzelem napi ünnepségekre?

 

- Az észt emberek egyértelmű többsége, különösen a fiatalabbak támogatták az elnök döntését, hogy nem megy el Moszkvába.   Észtország számára ugyanis a  második világháborúnak nem 1945-ben, hanem  1991-ben lett vége, mert a Szovjetunió megszállt minket,  és függetlenségünket csak 1991-ben nyertük vissza. Ha Vlagyimir Putyin a győzelem napját ünnepli, akkor mi Putyin mögött Sztálin szellemét látjuk. És ezt a szellemet nem szeretnénk viszontlátni, mert Sztálin ugyanannyira bűnös a második világháború kirobbanásában, mint a náci Németország. Természetesen minden más lenne, ha ki tudnák mondani ezt a két egyszerű szót: bocsánatot kérünk. Ugyanúgy, ahogy a németek is bocsánatot kértek a megszállásért, a holokausztért, a népirtásért, ugyanezt várjuk az oroszoktól is. És még sok nemzet van Kelet-Európában, mely erre a bocsánatkérésre vár. Valószínűlep ez az oka annak, hogy nem túl sok vezető vesz részt a moszkvai ünnepélyen, néhányan pedig csak azért mennek el, hogy kifejtsék álláspontjukat.

 

1960-ban született, a Tartui Egyetemen tanult történelmet. Gimnáziumban tanított, majd a Kulturális Minisztériumban dolgozott. 1990-től aktívan részt vesz a politikában, parlamenti képviselő, 1992 és 1994, majd 1999 és 2002 között Észtország miniszterelnöke. Jelenleg az észt parlament, a Riigikogu tagja.

 

- Néhány  héttel ezelőtt Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök Moszkvában megköszönte Vlagyimir Putyin-nak Magyarország felszabadítását. Jó néhány magyar ember úgy gondolja, hogy ez valóban felszabadítás volt. Vajon hol rejlik a különbség az észt és a magyar társadalom között?

 

- Kétlem, hogy nagyon sok magyar egyetértene ezzel a nyilatkozattal. Nem hiszem, hogy a társadalmainkban túl nagy eltérés lenne. Gyakran minden azon múlik, mit tudunk a történelemről. Sokszor az emberek nem tudnak eleget, vagy azt hiszik, nem fontos, vagy hogy csak az öregeket érdekli. Ez nem igaz. A fiatalok is tudni szeretnék, mi történt. A probléma az, hogy gyakran nem adunk nekik elég esélyt, hogy megismerjék a történelmet. Hiányoznak a jó könyvek, nincsenek jó filmek, pedig ez a modern világban a legfontosabb médium. Magyarországon ezt a szerepet tölti be a Terror  Háza  Múzeum, ami valószínűleg a világ a legjobb ilyen típusú múzeuma.