Klub-riport

Műsorvezető: - A Konzervativizmus régen és ma címmel rendezett a héten konferenciát a XXI. Századi Intézet és a Habsburg Történeti Intézet. A rendezvény arra vállalkozott, hogy a konzervatív eszmerendszer múltját és jelenét mutassa be és egyben választ keressen aktuális kérdésekre, például arra, hogy milyen lehetőségei vannak a konzervatív eszmeiségnek a posztkommunista országokban. A stúdióban G. Fodor Gábor, politológus és Molnár Attila Károly, eszmetörténész, akik előadást tartottak a konferencián. Ma teljes a zűrzavar a fejekben, illetve a politikai pártok egyszerre használnak konzervatív és baloldali értékrendeket, gondolom én és értékeket. Önök hogy látják? G. Fodor Gábor!

 

G. Fodor Gábor, politológus: - Én úgy látom, hogyha a politikára függesztjük a tekintetünket, akkor elsősorban a politikai tagoltság logikája az, ami a szemünk elé ötlik. Én úgy gondolom, hogy inkább a jobb-bal skálában helyezik el magukat az egyes politikai aktorok, és a konzervativizmus lehet eszköz és lehet öncél is. Eszköz, ha arra gondolok, hogy van már két konzervatív kiáltvány is, de vajon van konzervatív párt? És lehet önérték is a tekintetben, amennyiben felhasználják azt önmeghatározásuk során. Tehát, ha a konzervatív..

 

Mv.: - De felhasználják! Tehát például a Fidesz én úgy képzelem és a Magyar Demokrata Fórum is olykor, különböző sűrűséggel, de azért úgy említi, hogy ők a konzervatív értékeket képviselik.

 

Molnár Attila Károly, eszmetörténész: - Hát, mondjuk a Fidesznél viszonylag azért újabb keletű a konzervatív címke használata, tehát..

 

Mv.: - Hát, volt amikor liberális párt volt.

 

M.A.: - Igen, de amikor még a kormányzatuk alatt sem sokat használták azt hiszem ezt a címkét, inkább utána, az elmúlt két évben használja a Fidesz többet, az MDF az talán már régebben, de mondjuk 90 körül még az MDF-re sem volt jellemző, de hadd térjek vissza a kérdéshez, hogy mennyire használnak pártok vegyesen, értékeket egymástól kölcsönöznek vagy vesznek-e át? Lopnak esetleg jelszavakat, értékeket? Én szerintem ez Nyugat-Európára, Amerikára talán még jobban igaz, Magyarországon kevésbé, tehát nálunk azért a konzervatív, illetve a liberális vagy szocialista azok még azért értelmesebb címkék, mint esetleg Nyugat-Európában, mert azért a politikai távolság nálunk sokkal inkább kulturális, ideológikusabb, mint mondjuk egy holland vagy német pártrendszerben. Mi még a kultúrharc közepén vagyunk, én úgy látom.

 

Mv.: - De akkor egyáltalán kell-e, vagy annyira alakul át a világ, éppen tegnap láttam egy televíziós beszélgetésben, de tudjuk azt, hogy a Haladó kormányzás konferencia is éppen ezekkel a dilemmákkal küszködött. Tehát a baloldalon ugyanúgy, mint a jobboldalon azt próbálják értelmezni, hogy hogyan lehet az újfajta, ugye a szavazó többszörözésre törekedő pártstratégiák egyre távolodnak ezektől az értékrendektől, miközben nagy szükségük van a címkékre is. Nem tudom még, hogy fogják megoldani?

 

G.F.G.: - Igen, nagyon érdekes ez a dolog, hogy folyik egy erőteljes identitás keresés. Mi a szociáldemokrataság? Mi a baloldaliság? Mi a konzervativizmus vagy mi a jobboldaliság? Érdekes, hogy ugyanakkor pedig a politika mintha pragmatikus irányba mozdulna el, tehát érződik egy ilyen szociálpolitikai hangvétel vagy egy pragmatikus hantvétel mind a két oldalon, ha lehet így fogalmazni, és amellett mégis jelen van az, hogy valahogy megjelenítsék magukat a politikai térben, beazonosíthatóvá tegyék egymást és önmagukat is, mintegy ezzel is kijelölve a pozíciók játékát, a pozícióharcot. Hogy ez hoz-e szavazatokat, azt nem tudom, tehát ezzel kapcsolatban szkeptikus lennék.

 

Mv.: - Most a konferencián, mivel én nem voltam ott, Önök ott voltak, a konferencia végülis feltette a kezét, azt mondta, hogy nincs a konzervatív eszmeiségnek létjogosultsága? Na most..természetesen, vagy a politikai életben nincsen?

 

M.A.K.: - Természetesen, hogyha összejön tíz-húsz ember..

 

Mv.: - Főleg konzervatívok.

 

M.A.K.: - ..konzervatívok, ha ezt mondjuk, akkor haza kéne menniük és Pathó Pálként elnézegetni a mezőt, de hát nem erről van szó, azt hiszem. Akik ott voltak, azok mind azt hiszem, a többség azt mondta, hogy ez egy létező gondolkodásmód, létező tartalmakkal. Az angolszász világban egyértelmű: a legsikeresebb. Tehát mondjuk a briteknél a XIX-XX. században a leghosszabb ideig a ... párt volt kormányon, tehát..és nyilván akik ma, Magyarországon mondjuk konzervatívnak vallják magukat, valamiképpen ezt az angolszász hát, sikeres konzervativizmust tekintik még ha hallgatlagosan is, de az eszményüknek vagy mércéjüket.

 

Mv.: - Azt is szokták mondani, hogy a konzervatívok azok mindig valami ellen hozzák létre a saját eszmerendszerüket és akkor, ugye vagy a baloldali, vagy a liberális eszmerendszer ellen hozzák létre. Akkor most definináljuk amennyire lehet, és amennyire ezt egy rádióműsor eleve megengedi, hogy akkor melyek azok a konzervatív értékek, amelyekre büszkék Önök azzal együtt, hogy vagy mondjuk bocsánat, a jobboldali konzervatívok, vagy nem jobboldali, de konzervatívok, de büszkék lehetnek a konzervatívok, hogy igenis, a liberális baloldali eszmékkel szemben ezek a komoly értékek.

 

M.A.K.: - Hát, ugye elejétől kezdve a konzervatív hagyomány egy Edwin Burke(?) nevezetű ír-brit politikustól származtatja magát, aki a francia forradalommal szemben fogalmazta meg a nézeteit. Tehát az egyik dolog biztosan a radikális változtatás, forradalom és hát, a radikális változtatással szembenállás. Aztán itt fel lehet sorolni a történelmi tapasztalat értéket, a történelmi tapasztalat értéke, a család, hagyományok értéke.

 

G.F.G.: - De hát a konzervativizmus megjelenhet egy nyelvezetben, egy politikus felfogásban, vagy például amire már Attila is utalt: az absztrakt gondolkodás ellen való fellépésben, tehát amikor megpróbálják figyelmen kívül hagyni, hogy hogyan is működnek az egyes szférák és valami varázsigét találnak ki az egyes politikusok. Tehát itt igazából egy filozófia is, és az a probléma is, erre keresték a résztvevők is a választ, hogy hogyan lehet, igazából hogyan jelenhet meg a konzervativizmus a politikában? Mi ellen határozhatja meg magát? Radikalizmus ellen, liberalizmus ellen, vagy a posztkommunista mentalitás és értékrend ellen. Szerintem az a sajátossága a jelenlegi helyzetnek..

 

Mv.: - Vagy a változás, bármilyen változás ellen.

 

G.F.G.: - Nem, a konzervativizmus az nem egy maradiság, nem egy helyben topogás. Erről a konferencia is szerintem tanúbizonyságot tett.

 

M.A.K.: - Ez a fontolva haladás, mondjuk magyarul talán ez a legjobban ez adja vissza a lényegét a fontolva, maga az a fogalom, az a kifejezés, hogy fontolva haladás. Tehát ugye a Burke(?) fogalmazta meg, hogy ahhoz, hogy megelőzzünk, ahhoz változtatnunk kell és változnunk kell. Tehát nem a változás ellen vannak, inkább a, mondjuk a radikálisabb, illetve az ilyen absztrakt, eszmények szerinti, teoretikus alapokon megfogalmazott változások ellen.

 

Mv.: - Most, a napokban jelent meg egy könyv, a Magyar konzervatív törekvések, és az alcíme az az, hogy..

 

M.A.K.: - Töprengések.

 

Mv.: - ..Töprengések, bocsánat, hogy A posztkommunizmus ellen. Posztkommunizmus van itt?

 

M.A.K.: - Magyarországon?

 

Mv.: - Vagy csak úgy egy bélyeg van? Mert az az érzésem, hogy folyamatosan ugye stigmatizálják a különböző oldalak egymást, természetes, ez a politikai küzdelmek meg az ideológiai küzdelmek technikája, ezzel semmi baj nincsen, csak azt gondolom, hogy ma már azt mondani, hogy mondjuk a liberális szocialista, szociális, baloldali gondolkozásmód az posztkommunista, hát az nem sokáig lesz mondható.

 

M.A.K.: - Bizonyos értelemben mindannyian azok vagyunk! Mindannyian azok vagyunk, akik ebben a világban élünk, dehát nyilvánvalóan az, hogy volt itt egy, magát szocialistának nevező vállalkozás, próbálkozás, az megbukott. Hasonló problémák vannak a lengyeleknél, a cseheknél, az oroszoknál, tehát azért van a posztkommunizmusnak ebben a közép-kelet-európai térségben bizonyos közös jellemzői, erről értelmes beszélni, én azt hiszem.

 

G.F.G.: - Sőt, ráadásul szerintem arról is, hogy nem csak a posztkommunizmus értékrendjét vagy mentalitását érdemes esetleg megtalálni a liberalizmusban vagy a szociáldemokrataságban, de ezzel küszködik a konzervativizmus is. Hogyan tud új életre kelni? Lehetséges-e folytatni valamit? Lehetséges-e valamit megőrizni vagy hova kell fordulnunk? A múlthoz? A történelmi tapasztalathoz? A kontinuitás valamiféle felélesztéséhez, vagy a nyugati politikai filozófiai tradíciókhoz? Vagy is-is?

 

Mv.: - Igen, de lehet-e valami konzervatívabb, mint mondjuk az a ploretárdiktatúra vagy a szocializmus, ami volt itt, ami aztán a változásnak a minimumát sem engedte meg szinte évtizedeken keresztül. Tehát akkor mondhatják azt a konzervatívok, hogy a mi melegágyunk az a kádárizmus. Ez csak azért érdekes, mert ma Pokorni Zoltán azt mondta, hogy számoljunk el a kádárizmussal és akkor majd fogjuk tudni, hogy mit kezdjünk 56-tal.

 

M.A.K.: - Az biztos, hogy nem igaz, a konzervatívokra általában nem igaz, hogy ami van, azt örülnek és azt szeretnék megőrizni. Ez régen sem volt igaz és ma sem igaz. Tehát a konzervatívok is, mint a legtöbb politikai gondolkodás azt mondják, hogy van egy jó rend, és a jó rendet kell törekednünk vagy megalkotni, vagy megőriznünk. Na most, a kommunizmust, a szocializmust azt már..

 

Mv.: - De mondhatjuk azt, hogy az amerikaiak meg azt mondják, hogy a rossz rendet akarják megőrzni?

 

G.F.G.: - De a jó rendre vonatkozó elképzelések között rivalizálás állhat fenn, és hát, ugyebár vannak politikai filozófiák, vannak eszmék, amelyekhez fordulhat a konzervativizmus és amely rendelkezésére áll arra vonatkozóan, hogy megfogalmazza a saját jó rend koncepcióját, és ez szükségképpen vitában állhat más jó rend koncepciókról, a koncepciókkal, amelyekről esetleg a konzervatívok azt gondolják, hogy ez egyáltalán nem a jó rend felé vezető út lenne.

 

Mv.: - Már csak egy utolsó kérdésre van időnk. Mit gondolnak, hogy most akkor tényleg elkezdődött-e itt valami, vagyis, hogy tisztázódhatnak fogalmak akár jobboldali konzervatív vagy nem jobboldali, de konzervatív fogalmak és baloldali konzervatív, liberális fogalmak? Mert azt képzelem, hogy mind a két oldalnak szüksége lenne rá, már a kormányváltás is ezt igényelné. Én azt hiszem, hogy elindult itt valami, vagy el fogja ezt nyomni az a csatazaj, amit a politikai pártok folytatnak folyamatosan? Van tizenöt-húsz másodpercük.

 

M.A.K.: - A politikai csatazaj valószínűleg mindent elnyom, de azért én azt mondanám, hogy a liberális értékek nagyjából tisztázottak Magyarországon, a konzervatívok is most már azon a szinten vannak, hogy elég jók az adatok. Én úgy látom, hogy inkább a baloldal van bajban a saját identitásának  a megfogalmazásával.

 

G.F.G.: - Mi pedig egy jót társalogtunk két napot konzervatív szellemiségben a konzervativizmusról, tehát éltettük a konzervatív tradíciókat.

 

Mv.: - Köszönöm szépen G. Fodor Gábornak és Molnár Attila Károlynak. Szerintem a hallgatók is egy kicsit többet tudnak arról, hogy miről beszélgetnek, amikor konzervativizmusról beszélgetnek a tudósok.