Klub-riport

Mv.: - A XX. és XXI. Század Intézet, aztán még a Habsburg Történeti Intézet szervezésében, tegnap és ma, egy konferencia volt, és van, Konzervativizmus régen és ma, a Hotel Gellértben. Velünk van Lánczi András filozófus, az egyik szervező. Jó reggelt kívánok.

 

Lánczi András filozófus: - Jó reggelt kívánok!

 

Mv.: - Sikerült -e a konzervativizmusnak kitörni abból a szellemi gettóból, amiről mindig is szó volt. Itt a heti válaszba olvashattunk erről vitát nemrégiben.

 

L.A.: - Én nem hiszem, hogy valaha is szellemi gettóban lett volna a konzervativizmus, ...

 

Mv.: - Magyarországon?

 

L.A.: - Magyarországon sem volt szerintem abban. Az, hogy keveset beszéltek ennek a tartalmi oldaláról, azzal egyet értek, ha ezt nevezik szellemi gettónak, akkor értek csak egyet, egyébként semmilyen más értelemben nem.

 

Mv.: - Ön most hogyan látja, hogyha kiejtjük ezt a jelzőt, hogy konzervatív, vagy konzervítivizmus, akkor elsősorban programokról, értéktartamokról beszélünk, vagy inkább egyfajta ......-hoz való hozzáállás az attitűdről, nagyon sokfajta negatív és persze nyilvánvalóan pozitív előítélet is kapcsolódik, mint ahogy minden ilyen szellemi irányzathoz, a konzervativizmushoz is.

 

L.A.: - Válasszuk külön a szinteket. Van olyan szintje, ez a napi politizálási szint, ahol meg is mérték politikai pártok, hogy a konzervativizmus, az negatív tartalommal bír. Ezért pártok nem is szívesen hangoztatják magukról, talán kivéve egyet, és ők is csak a legutóbbi időben. Nos, ettől válasszuk el teljesen a politikai tudásnak azt a szintjét, ahol morális kérdésekről van szó. Ismeretelméleti kérdésekről van szó. Az emberi természet különböző megítéléséről, progresszióról, és ennek a lehetséges hátrányairól, előnyeiről, egyáltalán ahogy az utóbbi megjegyzése volt, attitűdökről. Én alapvetően gondolkodásmódnak nevezném ezt. Ami itt a Gellért Szállóban zajlik, az elsősorban erről folyik, nem politikai célú a rendezvény, hanem kifejezetten a Harward egyetemtől kezdve a Londontól az Economic-on át, a krakkói egyetem filozófia tanáráig bezárólag külföldieket említem, és hát nagyon sok magyar filozófus, szociológus, és történész vesz részt ezen a konferencián.

 

Mv.: - Mi a különbség a konzervativizmus és az új konzervativizmus között világszerte, és Magyarországon?

 

L.A.: - Igen, ezt azért kell megkülönböztetni, mert nincs ilyen, hogy a konzervativizmus, mint ahogy nyilván nincs a liberalizmus, és nincs a szocializmus sem. Nagyon sokfajta irányzat, meggyőződés van, és nagyon gyakran ezek egymással szemben állnak. Az új konzervativizmus, az akár a világon, akár nálunk, valóban azt a kérdést teszik fel, illetve azt a célt tűzik ki, hogy hogyan lehetne valamihez visszatérni. Hogyan lehetne megőrizni minél többet abból, amit tradíciónak szoktak egy kicsit slendriánul fogalmazni, mert ez is csak így egy jelszóvá vált, hogy ez mit jelent, ö... most ez azért nem ilyen magától értetődő. Az új konzervatív, az azonban tudomást vesz arról, amiben nagyjából az európai, amerikai kultúra az elmúlt 150-200 évben él, amilyen eszményeket kitűzött, és hogy ez, ehhez  hogyan viszonyul. A Harry Mensfield, a harwardi amerikai professzor szellemesen úgy fogalmazta meg, hogy vajon az -e a konzervatív feladata, hogy valamihez visszamenjen, vagy csak egyszerűen lassítsa azt, amiben élünk. Én szerintem ennél pontosabban nehéz lenne kifejezni a konzervatív dilemmát, ami egyébként az ő előadásának a címe volt.

 

Mv.: - Magyarországon van -e elitje a konzervativizmusnak, kiépült -e az intézményrendszer, ezzel önök elégedettek -e?

 

L.A.: - Hát kiépül, nehéz a mércéjét megmondani ennek, kiépülőben van, ha intézményen olyasmiket ért, hogy vannak -e kellő számú alapítványok, van -e megfelelő szellemi műhely, ...

 

Mv.: - Arról beszélek részben, hogy a, még a ´90-es években is sokáig azt hallhattuk, hogy a nyilvánosság inkább a bal oldalé. Legalábbis konzervatív körökben ez volt a vélemény, hogy ez változott -e valamit?

 

L.A.: - Valószínűleg változott, mert azért nagyon sok ember erőfeszítése van abban, hogy ez változzon, de ez változik a legnehezebben. A jobboldal egyik legnagyobb problémája a kultúrális beágyazottság hiánya. Ez nem a jobboldalnak valamiféle lustasága, vagy hiánya, abban az értelemben, hogy ő morálisan ezért felelőssé tehető, biztos ez is fölvethető, dehát itt alapvetően arról van szó, hogy 40-50-60 évig bizonyos gondolkodásmódok nem létezhettek és hát ennek az okait pontosan tudjuk, hogy miért nem. Ezt a hátrányt leküzdeni, az intellektuális hátteret megteremteni, a kultúrális hátteret, és ezt a legtágabban értelmezem, ahhoz idő kell. Ebben biztos, hogy van elmozdulás.

 

Mv.: - Lánczi úr, egy utolsó kérdés. Egyetlenegy programot legyen kedves ajánljon a hallgatóimnak a mai napra.

 

L.A.: - Mai napon rögtön az elején, dehát ez annyira közel van, hogy szűk órán belül a lengyel krakkói professzor Richard Legutko fog beszélni a kelet-európai konzervativizmusok fajtáiról.

 

Mv.: - Az előadások hozzáférhetők lesznek majd egyébként?

 

L.A.: - Igen, szándékaink szerint meg fog jelenni magyarul, és az én szándékom pedig az, hogy én az előadások 80 %-a angolul hangzott el, hogy ez angolul is megjelenjen a lapon.

 

Mv.: - Lánczi András filozófus, köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre állt. Viszonthallásra.