Reggeli Krónika

Első és könnyen lehet, hogy egyben utolsó évkönyvét adta ki a három éve alapított társadalomtudományi kutatóhely, a XXI. Század Intézet. A kötet összeállítójával beszélgettünk.

Riporter (Nagy Katalin): - A  XXI. Századi Intézet első évkönyvét Lánczi András szerkesztette, az a címe ugye, ennek a kötetnek, hogy Korrajz 2004. Ha jól számoltam, van benne tizenegy tanulmány. Lehetett válogatni, vagy ennyi volt az összes pályázó az elmúlt évben?

Lánczi András: - Nem, nagyon sok pályázó volt. Ez a töredéke az összes pályázati anyagnak, én válogattam az anyagokat. Évekkel ezelőtt többen megkérdőjelezték, hogy ezeknek az új intézményeknek, amelyek a jobboldalon létrejöttek, vajon mi értelmük van, és vajon mi a teljesítményük. Akkor nagyon rosszul esett sok embernek, hogy rögtön a megalakulás után úgy gondolták sokan, hogy máris eredményeket kellene felmutatni. Ez nyilvánvalóan, nem ment, a rosszindulat viszont az megérkezett. Ez a kötet azt bizonyítja, hogy igenis, valóságos tényleges teljesítmények vannak az ösztöndíjak mögött, ezt szerettük volna bebizonyítani ezzel a kötettel.

Riporter (Nagy Katalin): - Megnéztem az alkotók névsorát, és megfigyelhető az, hogy nagyon sokfélék ezek a szerzők. Ha én jól láttam, itt van a hetvenéves neves szociológus, itt van a huszonéves TV2-riporter, tehát nagyon sokfélék azok az emberek, akik Önökhöz pályáztak. Ez cél volt?

Lánczi András: - A pályázat nyílt volt, és kizárólag azt értékeltük a pályázat elbírálásakor, amikor benyújtották, hogy miben látunk fantáziát. Itt arról van szó, hogy kinek, milyen elképzelése van a társadalomtudomány területén, mit szeretne kutatni.

Riporter (Nagy Katalin): - Azt mondjuk el tudom fogadni, hogy olyan címmel ír valaki tanulmányt, hogy a fiatalabb korosztály hogyan választ pártot, milyen pártpreferenciák alapján dönt. Azt is értem, hogy mondjuk Tony Blair működése az tényleg jellemző a huszadik századra,  és azt kutatja valaki, hogy Tony Blair hogyan csinált az Angol Munkáspártból néppártot, de mondjuk, az érdekes volt már, hiszen azt hiszem, ez az első tanulmány a kötetben, hogy a marxizmus valláskritikájával foglalkozik valaki, és hogy ez érdekli a  XXI. Század Intézetet.

Lánczi András: - Nagyon jól kitapintható volt, hogy a pályázókat mi érdekli. Az egyik ilyen a média és politikának az összefüggése. Olyan mennyiségű érdeklődés mutatkozott ebben az irányban, hogy egy pályáztató nem hagyhatja ezt figyelmen kívül. Ami a kérdése másik részét illeti, hogy a marxizmus valláskritikájáról egyáltalán miért ír ma valaki? Nagyon egyszerű a dolog, erre nagyon szellemes választ adott a szerző, amikor azt mondta, hogy vajon mondjuk egy időszámítás utáni harmadik  századi  vagy tizenkettedik századi valamilyen vallási irányzatnak vajon ma nincs értelme, hogy ezt vizsgáljuk, hogy ennek milyen hatása lett? Tudomásul kell venni, hogy a marxizmus valláskritikájának hatása volt, és ez a hatás nem múlik el bizonyos politikai körülmények megváltozásával. Az pedig ez a mi szellemi miliőnkhöz tartozik, hogy úgy próbálunk intellektuális kérdésekkel leszámolni, hogy nem foglalkozunk velük. Ez nem egy tudományos megközelítés, ezek vágyak, politikai szándékoktól függnek, de ez nem intellektuális megközelítése a dolgoknak.

Riporter (Nagy Katalin): - Amikor ezt a pályázatot meghirdették, akkor még volt pénze az intézetnek, kapott állami támogatást, és hogyan alakul ezek után a helyzet, amikor nincs állami támogatás, miből fognak pályáztatni?

Lánczi András: - Ez nem tudom, hogy pályázat, ez már két évvel ezelőtti pályázat. Az  intézetnek  kétezerkettő után egy fillérje sem volt, nem maradt és nem is kap azóta se állami támogatást, tehát ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy ez a gyakorlat így nem folytatódhatott és nem is folytatódik. Nincs pénze az  intézetnek  újabb ösztöndíj-pályázatot kiírni, gyakorlatilat tetszhalott állapotába került ebből a szempontból az intézet.