Skatulyák

Nincs harag és nincs sértődés. Petőcz Györgynek joga van azt gondolni és írni rólam, amit csak akar (Hideg polgárháború ÉS, 2004/9.). Ha beledug abba a skatulyába, hogy én egy kerekasztal-beszélgetésen Galló Bélával és Somogyi Zoltánnal a "baloldal képviselői" voltunk, hát jó, ettől még nem leszek a skatulya lakója, nem történt semmi. Mégis, ha valaki nagyon megszorítana, hogy mi az ördögöt képviselek, hát azt mondanám: az individuum jogait, és a nagyotmondás miatt rögtön szégyellném is magam.

Azt azonban mégiscsak szóvá teszem, hogy a szerző ezt írja rólam: "Ha az egész pártállami rendszert diktatúrának tekintjük, akkor fejlődését kevéssé fogjuk felfogni, mondta egy olyan ember öntudatával, aki annak idején a demokratikus ellenzékhez tartozott, és ma -feltételezésem szerint - baloldalinak (baloldali liberálisnak) vallja magát." Tényleg ilyesmit mondtam, és a diktatúra helyett inkább a tekintélyuralom fogalmát ajánlottam használni. Ez tehát megint rendben van. Csak hát nem annak az embernek az öntudatával mondtam, amit mondtam, aki valaha a demokratikus ellenzékhez tartozott, hanem csak a saját öntudatommal, mert soha nem tartoztam a demokratikus ellenzékhez. Igaz (ellentétben azzal, amit a jobb- és a baloldal produkál), tisztelettel tekintek ma is a demokratikus ellenzék teljesítményére.

Majtényi László


Tisztelt ÉS
Dermedten olvastam Petőcz György írását, amely a XXI. Század Intézet konferenciájáról számolt be (Hideg polgárháború, 2004/9.). Mondanivalómból semmit nem értett meg, sok mindent hozzáköltött azonban, amit én nem is mondtam.
A konferencián általam elmondott egyik legfontosabb gondolat - mely szerint (most pontos idézet következik) "ha háború van (értsd: politikai háború jobb- és baloldal között), akkor nem lehet független senki, mindenkinek valahova állni kell, állást kell foglalnia, és aki nem akarja ezt tenni, azt is valahova állítják" - bizonyításra lelt Petőcz György írásában, amikor "baloldalinak" állított be cikkében. De nem ez a legnagyobb baj, ez egyszerűen tévedés. Senkitől sem várom el ugyanis, hogy nyomon kövesse az általam is alapított libertariánus Hayek Társaság és az oldalfüggetlen Political Capital Institute tevékenységét, Petőcz Györgytől sem.
A nagyobb baj az, hogy olyan mondatokat idéz tőlem, amelyek fölöslegesen sértenek meg jobboldali embereket, miközben tőlem se itt, se másutt nem hangzottak el. Eközben Petőcz György kihagyja azokat a kritikákat, amelyeken viszont joggal gondolkozhat el bárki - legyen akár jobb- vagy baloldalon.
Tehát, nem állítottam, hogy a "mai jobboldalnak elfogadhatatlan a stílusa" (Petőcz idézete tőlem), csak annyit mondtam, hogy "politikailag nem hatékony a kommunistázás, mert ettől a baloldal erősödik". Nem mondtam, hogy Pilhál György "tartalmatlan és primitív" (...) "képtelen ökörség, amit ír" (Petőcz idézete tőlem) és egyebek, pusztán arról beszéltem, hogy az idézetteket nem tekintem "jó stílusúnak, az ilyen beszéd inkább taszítja a szavazókat, minthogy győzelemre segítené a jobboldalt". Nem mondtam a mai jobboldalról, hogy "demokratikusan iskolázatlan (...) érzéketlen az európai politikai normák iránt" (Petőcz idézete tőlem). Annyira nem, hogy itt még azt sem találom: mit is értett félre Petőcz György. Inkább idézem az előadásom utolsó mondatait, amelyből képet kaphat az olvasó arról, hogy mit gondolok a mai magyar politikáról:
"A kormány gyengesége, hogy sutának látják és nem az, hogy agresszívnek. Máshogy volt ez Orbán Viktorral. A jobboldal kormányfője programot adott az országnak és rendszert vitt a politikájába. Orbán Viktornál nem hiányzott a jó kormányzás meghatározása, illetve annak definiálása, hogy merre viszi az országot. Ez volt Orbán Viktor konzervatív oldala: rendet, békés hétköznapokat kínált. Ez azonban nem megy másként, csak a középre tartó, mindkét oldalt partnernek tekintő, elegáns politikával. Ebbe a politikába nem illeszkedik bele a hatalom fölösleges fitogtatása, mint például az állam felé súgó, könyvelőknél bejelentendő kötelező cégjelentő vagy a diplomata-útlevéllel utazó elnöki magánedző. És még sorolhatnám az egyéb, komoly ügyeket, amellyel Orbán Viktor dolgos és átgondolt vállalkozása, mármint hogy - először a miniszterelnökök sorában - komolyan gondolja, amit csinál - megbukott a 2002-es választásokon.
Melyek a háborús politika eredményei? Jelentős közgazdászok véleményét igazolják a kutatási adatok, mely szerint politikailag túl szenvedélyes, pénzügyileg viszont alulfejlett tudati szinten áll a nemzet. A háború és az ehhez közvetlenül kapcsolódó osztogatások elvitték 1000 kilométernyi autópálya, a teljes egészségügyi, közigazgatási és agrárreform költségeit. És hova jutott a háborús politika? Egyetlenegy politikai tábor sem ért el eredményeket, 1990 óta mindegyik kormányt leszavazták az emberek. És mintha mind a két szereplő vesztésre játszana. Medgyessy Péter kormányon, Orbán Viktor ellenzékben követi el azokat a hibákat, amelyekkel, ha ügyes ellenfél állna vele szemben, biztosan bukna el a következő választást."

Tisztelettel

Somogyi Zoltán
Political Capital Institute



Sajnálom, ha Somogyi Zoltánt "megdermesztettem", holott sem bántani, sem kritizálni nem akartam. Cikkem egyes részeit egyszerűen félreolvasta. Amit idézőjellel idéztem tőle, azt az írásomban ismertetett vitában valóban mondta (hangfelvételek). Ugyanitt egy Pilhál Györgytől való részt is felolvasott. Ezt Somogyira hivatkozva, de idézőjel nélkül foglaltam össze. Amit nem tőle idéztem, vagy nem rá hivatkozva Mám le, azt nem is ő mondta. A fenti levélben általa idézőjellel említett szövegek ("tartalmatlan és primitív", "képtelen ökörség" stb.) az én cikkemben idézőjel nélkül szerepelnek, nem hivatkozom bennük Somogyira, ezért nyilvánvalóan az én véleményeimet és kommentárjaimat jelentik.
Komolyabb kérdés a "baloldaliság". A fogalmat nem ideológiai, hanem "topográfiai" értelemben használtam: tulajdonképpen baloldali az, aki részt vesz a politikai közéletben, és nem jobboldali. (A magyar politikai közélet ma sajnos nem kínál más alternatívát.) Amikor a XXI. Század Intézet Hideg polgárháború? címmel meghív hat embert, Lánczi Andrást, Fricz Tamást, Schmidt Máriát, valamint Galló Bélát, Majtényi Lászlót és Somogyi Zoltánt egy vitára, akkor a hallgatóság joggal gondolja, hogy a rendezők a feltételezett polgárháború két szemben álló oldalát igyekeznek képviseltetni, számszerűen is kiegyensúlyozva. Somogyiban is felmerülhetett volna, hogy személyében nem a hűvös prognoszta, hanem a meglehetősen polarizált politikai közbeszéd egyik szereplője kapott felkérést. Tudnia kellett, hogy "baloldaliként" vagy "liberálisként" - ami a "polgárháborús" paradigmát tekintve nem nagy különbség - hívták meg.
Ennél is fontosabb, hogy egy nagyon megosztott politikai közegben nem illúzió-e a pártok felett álló, hűvös semlegesség? Vagy akár csak az, hogy az ember, mint egyén, önmagát képviseli. Somogyi Zoltán - és Majtényi László is - pontosítja, milyen címkét tart vagy nem tart magára nézve elfogadhatónak. Egy nyilvános politikai tárgyú vita résztvevői azonban nem saját szándékaik, hanem az őket nem ismerő hallgatóság percepciói alapján válnak jobboldalivá, baloldalivá vagy akármivé. A mai helyzet nem kedvez az individuális álláspontoknak: ma minden elejtett kijelentés előbb-utóbb elgurul valamelyik oldalra. Vegyünk egy példát. Valaki egyenlő mértékben kritizálja a Fideszt és az MSZP-t, mindkettőt méltatlannak tartva az értékrendhez, a konzervativizmushoz vagy a szocializmushoz, amit állítólag képvisel. Megjegyzi még, hogy aki ad magára, érték alapon nemet mond ezekre a pártokra. Ez látszólag kiegyensúlyozott, oldalaktól független, nem polgárháborús beszéd. Esetünkben, politikai közéletünk adott állapota mellett azonban épp "semlegességével" lesz "baloldali". Miért? Azért, mert olyan MSZP-kritikát fogalmaz meg, amit a baloldaliak maguk is mondogatnak, és olyan Fidesz-kritikát, amit a jobboldaliak nem hajlandók elismerni.

Petőcz György