Egy jobb kávéház

Szerveződik az orbáni Másik Magyarország. Jobboldali médiumok mellett kiadók, kávéházak, színházak, alapítványok, tudós társaságok alakulnak. Kulturális háttérintézmények. Ideológiai fészkek. Tudatosan pályázik az "ideológiai központ" szerepére mások között a kávéházként is működő belvárosi Arcvonal Könyvesház, ahol Trencséni Dávid ivott egy nemzeti cappuccinót.

Lassan gyűlik az ötvenfős közönség. Figyeljük őket nagyon, nem látszanak különösnek. A belvárosi Arcvonal Könyvesházban ülünk. Állítólag jobboldali fészek. Ám sehol egy "miniszterelnököm Orbán Viktor" kitűző, kokárda a paszományon. Ha ők a szélsőjobbos veszély, nincs félnivalónk.
A centrum szeptemberben nyitott. Négyen dobták össze a pénzt, köztük a legismertebb név a Püski Kiadó Kft. Mint a kiadótól megtudtuk: a kávázó veszteséges, de reménykednek.
- Nemcsak könyvek kiadására vágytunk - magyarázza Püski István, a dinasztiaalapító fia. - A kulturális életben tevékenyen szeretnénk megjelenni. Létrehozni a fórumot, ahol majdnem minden eszme találkozhat.
Majdnem mind.

Barokk tonett
A várva várt előadás előtt megtelik a kávézó és könyvesház emeleti helyisége is. Az ízlésvilág eklektikus. Tonett és parasztbarokk keveredik, tükrözve a belsőépítész zavarodottságát. Kitapintható a szándék: egyszerre teremteni meg a húszas évek polgári, pesti kávéházi hangulatát, s közben kérlelhetetlenül állást foglalni a népi-urbánus-vitában. Nem könnyű.
A kiszolgálás modern, az árak posztmodernek. Az előadásra ötszáz forint a beugró, ám ezt lefogyaszthatja a vendég. Két kávéért cserébe már el is vitték - elvben - ezer forintot érő szelvényeinket. A számla nemzetiszín szalaggal körültekert laptopon készül.
Beszédfoszlányok asztalszomszédainktól. Az ideológiai közegben feloldódva a magánélet és az iskola gondja a vezértéma. Semmi politika.
A falak mentén dugig tömött könyvespolcok, helyi olvasásra és vásárlásra. Az összetétel legalább annyira vegyes, mint az ideológiai paletta. Marái természetesen és örömünkre Ottlik is elmaradhatatlan, aztán következik egy komplett szekrény, négy polccal, Wass Albert főműveiből.
Az író reneszánszát éli. Olyannyira, hogy a napokban az első Wass Albert-díjat is átadták. Az ünnepélyes kiosztásra nem az Arcvonalban, hanem egyik tesvérintézményében, a Kráter Könyvesházban került sor. Wass Albert ezekben a sztár. Nemrég Guinness-világrekord-kísérletet hajtottak végre: a világ 17 pontján 24 órán át olvasták Wass költeményeit. Még nem hitelesítették.
Elmerülünk az irodalmi és történelmi kincsekben, amelyeket - mint minden rendes könyvesbolt - felvonultat az Arcvonal. Semmi ideológia. Elvétve találunk "történeti" értekezést szittya eredetünkről, amelyben olyan párthus hercegek a közeli felmenőink, mint az ősmagyar Jézus.
Bokamagasságban furcsa könyvszendvicsre bukkanunk: Weöres Sándor-gyűjtemény két Szabó Dezső között. Érdemes keresgélni. Ahol Szabó Dezső van, ott hamarosan akadhat egy Prohászka. Az Én antiszemitizmusom püspök írójának veretes műveit azonban nem találjuk. Ám a kutakodásban áruspulthoz érünk. Itt lehet kifizetni a könyveket: számlatömb, kasszagép, nemzeti periodikák. Heti Válasz, Demokrata, Szittyakürt, Pannonfront.
A hatályos jogszabályok szerint a kávéházban csak a kijelölt helyen lehet dohányozni. Behúzódunk a sarokba. Itt lelünk igazi ínyencségekre: a Horthy-hadsereg napiparancsait feldolgozó hiánypótló munkák mellett felfedezzük a Gede testvéreket. E két Ausztráliába átszakadt magyar honfi tevékenységének köszönhetően ismerhette meg a Kárpát-medencei olvasóközönség a századforduló nemzetközi antiszemita irodalmát, Hitler Mein Kampfját, A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét.

Irány a pince
A képet árnyalja a könyvesház dekorációja. A falakon naiv festők csendéletei váltakoznak a Trianon előtti Magyarország legváltozatosabb térképeivel. Egyetlen falat kíméltek meg: hatalmas tükör függ egy oltaná avanzsált szekreter fölött. Bal oldalán Varga László fideszes országgyűlési képviselő fotója gyászkeretben. A honatya 93 évesen, tavaly májusban hunyt el. Mellette az igen erős vallásos buzgalmat mutató Jobbik Magyarországért ifimozgalom kinyitható, papíroltárt formázó karácsonyi üdvözlőlapja.
A törzsközönség fészkelődik, óráját lesi, mikor vonulhat le az előadóterembe. A rejtett hangszórókból még Pataky Attila dalban rokizza el: "Ébredj, nemzetem!" Ha nincsenek előadások, a könyvesház minden pontján, valamint az utcán is élvezhető a nemzeti oldal metálbárdjainak előadása. Az Edda élharcosa mellett fel-felhangzik a Fidesz választási himnusza ("Kitörő örömre lelj végre, Magyarország"), Varga Miklós és Demjén Rózsi honfoglalós betétdala.
Végül elérkezik a kegyelem pillanata: irány a pince, megjött a Csernus doktor. (Mi már egy nappal előbbre vártuk, de tévedtünk. Mondják is: nem a polgári körök honlapján kell tájékozódni Arcvonal-ügyekben, mert oda önjelölt mániákusuk rossz dátumot is benyomnak.)
Aztán a csalódás. A várakozás ellenére nem Stefka István, a honi radikális közönség kedvenc kérdezőembere (volt MIÉP-képviselőjelölt) faggatja a puritán addiktológust, hanem Molnár Pál, a Heti Válasz főmunkatársa. (A cserét nem is indokolják, Stefkának nyilván dolga volt a Magyar Ház Klubban. Az hasonló műintézet, csak könyvek nélkül. Kárpótlásul a vakablakokat ízléses angyalkás, szent koronás berakás díszíti. Legutóbbi látogatásunk idején épp a MIÉP-től jobbra álló Nemzeti Front - a Grespik-Rozgonyi-vonal - munkálkodott itt.)
Csernus profi, Molnár csak beugró. Improvizál, nem tud mit kezdeni kérdezettje nimbuszával. A döcögő beszélgetést, amely a rohanó világ ostorozásából és a kompenzációs technikák ismertetéséből áll, néha megszakítják identifikáló mondatok. A szpíker megfogalmazása szerint ugyanis a doki "a Szent Korona örök tartományában" (vagyis a Vajdaságban) született.
Húszpercnyi ideológiamentesség után Molnár ismert terepre téved: méltatni kezdi a polgári kormány drogpolitikáját. Ám jön az első pofon: a nulla tolerancia rossz - fanyalog Csernus. A hallgatóság megdermed. De a kérdező nem veszi a lapot.
- A gyerekeket rombolja a drog. De mennyire ártalmas az, hogy köztörvényes bűnözők ülnek a parlamentben?
- Ha erről akarsz beszélgetni, hívj szakembert, én hazamegyek. Orvos vagyok, nem politikus.
Újabb frász. A közönség értetlenkedik. Ebben a körben ez a válasz ismeretlen. A helyzetet Molnár makacssága oldja. A kérdést még vagy négyszer teszi fel, különböző formában. Csernus kínjában röhög, a hallgatók nyíltan derülnek.
A kényszeredett interjú közönségtalálkozóba megy át. Doktor úr, a maga szíve? Problémáik vannak. Család, gyerek, drog, alkohol.
A másik Magyarország is olyan, mint az egyik.

Politikai alapon több tucat civil formáció állt össze az elmúlt években. Komoly lökést adott a 2002-es választási vereség és Orbán Viktor polgári körös felhívása. Azóta a magyar csak honi, kilencszer tekert DNS-terméket vásárolhat a Magor bolthálózat üzleteiben. Kipihenheti fáradalmait a Szabó Dezső Színházban (helyszín: ifjabb Hegedűs Lóránt templomának alagsora) vagy a Nemzeti Kamarában. Kávézhat az Arcvonalban, a Kráterben, a Magyar Ház Klubban. Olvasgathatja a Püski és a Kairosz könyveit. Tudományos centrumnak ott a Professzorok Batthyányi Köre vagy a Terror Háza Múzeum köré szervezett XXI. Századi Intézet. A teljesség igénye nélkül.