A gyanú árnyéka

Fricz Tamás a jó tanácsok természetéről

Mennyire lehet független az elemző? Megállhat-e a következtetések levonásánál, vagy lehet néhány javaslata is? Mi szükséges ahhoz, hogy ne vetüljön rá a gyanú árnyéka: hazbeszél, túlzó rokonszenve elragadja, tanácsokat ad. Különösen aktuális ez Fricz Tamássaal kapcsolatban, aki a közelmúltban - egybehangzóan néhány ellenzéki politikussal - nem kevesebbet tanácsolt: még az idén tartsunk előrehozott választást, "amely legitim eredményt hoz". A javaslattévőt Buják Attila a politológusi attitűd furcsaságairól kérdezte.

- Májusban, a nagyobbik ellenzéki párt átalakuló kongresszusa után a reggeli vitaműsorban a műsorvezető beolvasta a nevét, megjegyezve, hogy egyike azoknak, akik beléptek a Fideszbe. Elnézett valamit. De talán nem véletlenül.

- Rögtön cáfoltam is. Nyilván arra kell válaszolnom, miért az én nevemet olvasta félre.

- Hát. A kollégáit nem gyanúsították.

- Igen, Kérire, Lengyelre a szocialista párt kongresszusai után sem mondják, hogy beléptek. Kétségtelen, másokkal szemben sohasem tagadtam - mert úgy gondolom, az őszinteség a legtisztességesebb -, hogy bizonyos politikai szimpátia jellemző rám. De ettől függetlenül két dolog a meghatározó számomra: a demokrácia értékeinek védelme és a tolerancia, a nyitottság iránti elkötelezettség.

- Ettől még állhatna a másik térfélen is.

- Nem "a" jobboldallal szimpatizálok, hanem egy értékrenddel, amely nem kötődik feltétlenül párthoz. Nevezhet polgárinak, nemzetinek, konzervatívnak is. Ám ezen túllépve azt tartom lényegesnek, hogy okfejtéseim tárgyilagosak legyenek. Az elmúlt évtizedben a politikai osztály nem tudott kellő elismertséget, tekintélyt szerezni magának, ami komoly baj. A közvélemény abban reménykedik, hogy a független szakértőtől kaphat hiteles eligazítást. Így kerültek a normálisnál jobban előtérbe a politikai elemzők.

- Akik - függetlenség ide, pártatlanság oda - súlyosan érdekeltek. Említhetem az ön által irányított XXI. Századi Intézet dolgát, amelyet a Fidesz-kormány idején alapítottak, s melynek Medgyessyék megvonták a költségvetését.

- Az egyes kormányzati ciklusokon belül hol az egyik, hol a másik oldal tudományos műhelyei lehetetlenülnek el. Ezzel fel kell hagyni. A bosszú logikája terméketlen. Tény: valamiképpen bennünket is betereltek a politikai küzdőtérre.

- Helyben vagyunk. Tehet-e a politológus aktuálpolitikai javaslatot?

- Sejtem, miről beszél. Az elmúlt hetekben volt egy indítványom. Előrehozott választások megtartását javasoltam a 2004-es évben. Kétfajta elemzői magatartás lehetséges ugyanis, s tegyük hozzá, mindkettő legitim. Az egyik politológus a következtetések levonása után pontot tesz. A "részt vevő típusú" elemző nem áll meg itt. Van néhány jó tanácsa is.

- Mint a viccbéli csodarabbinak a libákkal. Amikor az előrehozott választások gondolatával előállt, tanácsot adott, vagy felkarolta a polgári körök és a Fidesz törekvéseit?

- Örülök, hogy szóba kerül. Lehet, hogy politikusok is pedzegették, de én önállóan, a demokrácia esélyeit vizsgálva jutottam erre a következtetésre, mert 2002-es országgyűlési választás óta komoly feszültség uralkodik az országban.

- Hát még a Fideszben.

- Most ne menjünk bele, hogy mi történt a választásokon.

- Menjünk bele. Mi történt?

- Senki sem tudta elfogadni az eredményt. Mindkét fél kielégületlen maradt A vesztes nem tudta feldolgozni a vereséget. A győztesnek rossz a lelkiismerete, mert elszalasztotta a lehetőséget hogy a szavazatok kézi újraszámlálásával az ügy végére járjon. A Fideszt is készületlenül érte a vereség. De az előrehozott választás gondolatát már Medgyessy és Kovács is felvetette.

- Mindig az hozakodik vele elő, aki úgy érzi, neki áll a zászló.

- De engem nem az érdekel, hogy épp most ki nyerne. Bajban a demokrácia. Kiegyensúlyozatlan, tehetetlen a kormányzás. Gazdasági és erkölcsi válság van. Ezért bátor megoldásra van szükség.

- Lehangoló kifejezéseket használ a 2003-as évre: "céltalanul volt rossz"; "arcátlanul tékozló". Voltak már rossz évek korábban. Azok nem voltak céltalanok?

- De most állt elő olyan helyzet, hogy a politikai berendezkedés veszélyesen képlékeny. A Bokros-csomag miatt senki sem vonta kétségbe a Horn-kormány legitimitását, most viszont igen. Úgy gondolom, 2003 olyan rossz éve volt a köztársaságnak, amely nem kecsegtet békével.

- A békéhez két fél kell, a háborúhoz elég egy is.

- Nem a megnyugvás felé megy ez az év sem.

- Mivelhogy választási év lesz. Mindenki bizonyítani akar valamit. Például azt, hogy a kormány illegitim.

- Mégis van megoldás. A feszültséget föl kéne oldani, mert szinte hideg polgárháború alakult ki. Így azon gondolkodtam felelős elemzőként, miként lehet javítani a dolgokon, mielőtt komolyabbra fordulna a helyzet. Mert most már látjuk: zászlóégetés van, a keresztényeket ki akarják irtani stb.

- Tort ül a képmutatás, az biztos. Az ön által említett dolog tipikus példája a témahiányos, indulatkeltő, uszító politizálásnak. Annak, hogy miként lehet politikai témává dagasztani az elképesztő ostobaságot.

- Én is úgy látom, hogy a botrányt higgadtabban kellett volna kezelni. Mégsem így történt, ami azt bizonyítja: ilyen apró szikra is elegendő ahhoz, hogy fellobbanjon a tömegindulat.

- Nem mindegy ám, hogy "lobban" vagy "lobbantják".

- Azt mondom: gondoljuk át. Nem lenne-e megoldás egy előrehozott választás ősszel, amely után viszont - legyen bármi az eredmény - mindenki befogja a száját. Érti, mire gondolok?

- Nagyon is.

- Legyen tisztességes választás, oldjuk fel a feszültséget. És Isten látja lelkemet: nem azért javaslom mindezt, hogy "győzzön végre a Fidesz", hanem azért, hogy legitim kormánya legyen az országnak.

- Aki veszít, azt fogja mondani, hogy az állapot épp nem legitim.

- Természetesen ez csak lehetőség. De a következő hetek-hónapok aktuálissá tehetik. Az előrehozott választás nem ördögtől való eszme, a demokráciák bevett eszköze. Jobb megoldás, mint ha erőltetetten ragaszkodunk a négy évhez.

- Bizonyos feltételek azért kellenek hozzá. Az egyik, hogy elolvadjon a kormánytöbbség. A másik a súlyos belpolitikai válság. Önnek melyik szimpatikusabb?

- Nemcsak az ellenzék, hanem a szocialisták körében is nő az elégedetlenség. A Medgyessy-kormány ígéreteihez képest gyökeresen más történik. A kormányzat az eredeti, szociális beállítottságú programtól távolodva a Medgyessy-Gyurcsány-vonal irányába mozdult el, amit leegyszerűsítve magam is "bankárszemléletnek" neveznék. Legfontosabb céljuknak az eurózónába való bekerülést tekintik. A bajok másik forrása a miniszterelnök. Szeretném, ha nem minősítésnek, hanem elemzésnek venné, hogy van egy miniszterelnökünk, akinek a legitimitása vészesen megbillent. Sokkal inkább, mint ami még elfogadható. Az országban kevesen büszkék a miniszterelnökükre.

- Mármint a jobboldalon.

- Baloldalon is. Kormányra került valaki, akit a jobboldalon D-209-esként stigmatizálnak, baloldalon pedig ügyefogyottnak, tehetetlennek látnak. Máris akadt belső vetélytársa, Gyurcsány Ferenc személyében, akiről valósággal süt, hogy miniszterelnök szeretne lenni. Ez kihívás a baloldalnak, mert furcsa életpályája nem feltétlenül szimpatikus mindenkinek.

- Okfejtésének lényege mégsem Gyurcsány. Azt latolgatja: miféle politikai válság szükséges az előrehozott választások kikényszerítéséhez. Ez a mondat kisüt belőle: "Egyszóval nem marad más, mint hogy az államon kívüli legszélesebb erők - beleértve a honpolgárok erejét is - politikai nyomásgyakorlás útján kényszerítsék ki..." Gerjesszünk válságot, hogy megoldjuk?

- Induljunk ki abból, hogy a válság létezik, s erre kell megoldást találni. Ha a hatalmon lévők masszívan kitartanak, a változás kikényszerítéséhez más kell. Az, hogy a polgárok érdekcsoportjai, szervezetei, civil alakulatai a kormányzat tevékenységét tűrhetetlennek ítéljék. Belássák, hogy a folyamatos nyomásgyakorlás eszközével kell élni.

- Itt az adu, hajói sejtem, a polgári körök kezében van.

- Nemcsak náluk. A közéletben megjelenhetnek olyan csoportok, amelyek folyamatosan jelezhetik a hatalomnak, hogy kormányzása nem hiteles.

- Már megbocsásson, Csurka István ezt kevésbé körmönfontan mondja. Álljuk körül a parlamentet, szorítsuk ki belőlük a szuszt.

- De én nem forradalomra gondolok, hanem előrehozott választásra, amely intézményes megoldást jelent. Szó sincs misztikus, ijesztő dolgokról. Valóságos érdekcsoportok, kamarák, egyesületek, szakszervezetek, közalkalmazottak konkrét fellépéséről beszélek. Nagy kérdés, hogy 14 évvel a rendszerváltás után a politikai elittel szemben létezik-e már valódi civil társadalom.

- "Civil", amely egy pártot támogat?

- A probléma éppen ez. Bármi történik a politikában, a közönség mindent elvisel. Nincs civil ellenállás.

- Azért úgy tudom, minden kormányt leszavaztak a végén.

- A négyévenkénti szavazás az egyetlen eszköz. Ez az, amit kevésnek érzek.

- A négy évet meg túl soknak?

- Négyévenkénti aktivitás kevés a demokráciához. Az elemző is javasolhat megoldást, mielőtt a válság nagyobb lenne.

- A válság, amit magunk csiholunk ki?

- Amit én mondok, nem radikalizmus. A választás előrehozása a hatalmon lévőknek is esély. Távol áll tőlem, hogy az embereket "forradalomra izgassam". Amit javaslok, ennek az elkerülése.

- Nem vágják ilyenkor a politológus szemébe: "Lehet, hogy ez a független véleményed, de mégiscsak a Fidesz alatt lettél a XXI. Századi Intézet igazgatója. Olyan sürgős, hogy hamarabb visszakapd az intézmény költségvetését?"

- Cinikus hozzáállás, amelyet hasonló helyzetű baloldaliakon is be lehetne vasalni, akkor lehetne "egyenlő" az egyébként rosszízű "kritika". Mindig a szemünkbe vághatják: "Mit kaptál intézményben, szerepben vagy pénzben?" Mert ez az ország ilyen. A pénz felett a politika rendelkezik. Vegyük végre komolyan egymást, próbáljuk elhinni, hogy nem a pőre érdek vezet mindenkit.