Vészhelyzetben

Néhány hazai politológus asztal köré ült a XXI. Század Intézet vendégeként, meghányni-vetni a Medgyessy-kormány eddig mutatott teljesítményét, mérlegre tenni az elmúlt tizenhat hónap gazdaság- és társadalompolitikáját.

Konklúziójuk, amire jutottak, egyszerre szórakoztató és felháborító, kinek-kinek a vérmérsékletétől, illetve a szocialista-balliberális kampány, majd a kormányzás okozta sérelmektől, hátrányoktól, anyagi és erkölcsi károktól függően.
E kettős érzelmi hatás jól szemléltethető a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevőjének, Kéri Lászlónak helyzetértékelésén. Az ismert nevű, nyíltan szocialista kötődésű politológus (egyáltalán nem mellékesen a szintén ismert nevű, hasonló kötődésű gazdasági elemző, Petschnig Mária Zita férje) véleménye szerint a Medgyessy-kormány a tologatás, halasztgatás, helykeresés kormánya, amelynek gazdaságilag kicsi a mozgástere. Kéri felismerése első olvasatra a szórakoztató - ha nem a nevetséges - kategóriába tartozik, azonban ha belegondolunk abba az ádáz baloldali értelmiségi háttér munkába, illetve gátlástalan aknamunkába, amely megbuktatta a polgári kormányt és hatalomra segítette a Werber-Medgyessy-Kuncze-féle kalandortársaságot, hamar elpárolog a jókedvünk. Kérit nem kell bemutatni senkinek, aki az elmúlt tíz-egynéhány év választási kampányműsorait figyelemmel kísérte, ő az aki mindig mindent előre tudott, százalékra pontosan megjósolt, amikor aztán az ellenkezője jött be, akkor azt is választékosán megmagyarázta, ugyanazon a képernyőn, csatornán, ugyanannak a riporternek a mikrofonjába. Eddig minden következmény nélkül. Mostani véleménye is annyit ér csupán, mint az eddigiek, és azoknak a kollégáinak egyre jobban érezhető aggodalma a belpolitikai „trendi" miatt, akik teljes arcszélességgel nyomták kormányra a D-209-est.
Fordítva hat az összejövetel egy másik résztvevője, Gerő András (lapunk szombati számában is olvasható) mondókája. A magát publicistaként polgárnak tituláló történész a félreértések elkerülést´
miatt előre leszögezte: ő támogatja a szocialisták vezette kabinetet, „dolgozik" is nekik - ez sokakat okkal felháboríthat, amit azonban ezután mondott, inkább nevetésre ingerlő. A beszélgetésen szóba került európai integrációról (amit az általa preferált politika vezető képviselői közül többen nem tudnak rendesen kimondani sem) Gerő úgy vélekedett, a parlamenti pártok egyöntetű EU-pártiságával szemben a belépést csak a „nácik, a MIÉP és a Jobbik ellenezte".
Később úgy pontosította kijelentését, hogy a nácik alatt a MIÉP-et értette, de ezzel a dologgal akkor is baj van. A kérdéshez való hozzáállástól függetlenül tény ugyanis, hogy az erős kampányellenszéllel szemben, az urnákhoz járuló szavazók több mint 16 százaléka nemmel voksolt az unióra. A mindössze 45,62 százalékos választási részvételből ha csak hetven százalék körülire interpoláljuk ezt a szavazati arányt, a közel hatszázezer szavazatból akkor is több mint egymillió lesz, amivel manapság akár parlamenti képviseleti választást is lehet nyerni. A MIÉP-nek a legutóbbi (éppen ilyen részvételű) megméretéskor háromszázezer körüli szavazója volt, a közvélemény-kutatási adatok azóta 1-2 százalékosra taksálják a párt népszerűségét. Ez a kategorikus lenácizás tehát egyfelől nem áll meg a Magyar Igazság és Élet Pártjára, másfelől joggal sért vérig legalább 592 690 nemmel szavazó magyar választópolgárt.
Különben sem szerencsés egy magát liberálisnak, demokratának, eurokratának stb. tartó közírónak bárkit ilyen súlyos szavakkal elítélni csupán azért, mert másként gondolkodik egy fontos kérdésről, mint Gerő András. Ráadásul most az általa támogatott kormányzó pártok manipulálják a társadalmat a náciktól átvett propaganda eszközökkel.
Horn Gyula mondta 1998-ban, amikor a MIÉP bejutott a parlamentbe, hogy „bolondok" szavaztak rájuk. A 2002-es választás után sokan vélekednek hasonlóan, de egy másik párt vonatkozásában, mégsem szokás ilyet nyilvánosság előtt hangoztatni. Egyébként ha valóban mind nácik lennének, akik ellenezték csatlakozásunkat, tényleg politikai vészhelyzet lenne Magyarországon. Vészhelyzetben pedig gyakran előfordul, hogy politológusok, történészek és más közéleti emberek pánikba esnek és bolondokat beszélnek.