Különleges kapcsolatok - Konferencia az arab világról

Iszlám és muszlim. Ezek a szavak gyakran előfordulnak a terrorizmusról szóló híradásokban, alaptalanul és akaratlanul is összemosva a terrorizmust az iszlámmal. Az Amerika elleni támadás második évfordulóján megrendezett, az arab-magyar kapcsolatokról szóló konferencia megtartását a félreértések tisztázásának szándéka is vezérelte.

Új keresztes háborúként élik meg sok arab országban, hogy az Egyesült Államok muszlim országokat foglal el a terrorellenes harcra hivatkozva. Magyar szakértők, kutatók ehhez hasonló témákat elemezve gyűjtötték csokorba rövid előadásaikban az arab félelmeket, álláspontokat és lehetőségeket azon a szeptember 11-i konferencián, amelyet a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem, a XXI. Század Intézet és az Oriens Egyesület közösen szervezett. A Református Egyetem Hittudományi Karán Az arab világ és Magyarország: tegnap, holnap címmel megtartott konferencián a gazdasági, katonai, biztonságpolitikai és diplomáciai kérdésekről esett szó.
Husszein Musszavi, Libanon budapesti nagykövete megnyitóbeszédében az előző kormánynak is köszönetet mondott, amiért Orbán Viktor volt miniszterelnök a 2001. szeptember 11-i események után a budapesti arab nagyköveteket megnyugtatta: Magyarország nem von semmilyen párhuzamot az iszlám világ és a terrorizmus támogatása között. A libanoni nagykövet után Matolcsy György tartotta meg bevezető előadását. A volt gazdasági miniszter a gazdaság és a kultúra kapcsolatáról beszélt. Arról, hogy a gazdasági kapcsolatok elengedhetetlen kiegészítője a kultúra. A magyar orientalisták kiváló alapokat teremtettek, így az arab országokkal jó kapcsolatokat ápolhat és alakíthat ki Magyarország.
Kun Miklós történész, aki a Református Egyetem Kremlinológiai Intézetét vezeti, a szovjet-arab kapcsolatokról tartott előadást. A két világháború közötti időszakban a Szovjetunió Nagy-Britanniát tekintette legnagyobb ellenfelének, ezért épített ki hírszerző hálózatot az angol gyarmati arab világban. Az angolok egy véletlennek köszönhetően le tudták leplezni a szovjet ügynököket. A Szovjetuniónak csak Egyiptomban és Palesztinában maradtak ügynökei. A moszkvai politikusok azt is fontolgatták, hogy területeket szerezzenek a térségben. Felmerült annak az ötlete, hogy elfoglalják az olasz gyarmatokat, Líbiát és Eritreát.
Pereszlényi Zoltán volt külügyi helyettes államtitkár személyes, a többi között nagyköveti tapasztalatai alapján beszélt az elmúlt két évtized magyar-arab kapcsolatairól. Matolcsy György gondolataira visszautalva Márait idézte: a kultúra életforma. A magyar diplomatáknak és gazdasági szakembereknek pedig fontos ismerniük az arab kultúrát. Figyelmeztetett arra, hogy az arab kultúra figyelembevételével lehet csak igazán jó és gazdaságilag is sikeres kapcsolatokat kiépíteni az arab országokkal.
Chrudinák Alajos, a Magyar Televízió főmunkatársa az évtizedek óta tartó közel-keleti válság okairól beszélt. Szerinte az Egyesült Államok rossz taktikát alkalmaz, amikor a terrorellenes háborúban államokat semmisít meg. Semelyik állam sem tehető egyértelműen felelőssé a terrorizmusért, ezért is tűnik úgy, hogy Amerika a barátait és az ellenségeit is egy kosárból válogatja. A washingtoni politikusokat az vezérli, hogy Amerika-barát Közel-Keletet teremtsenek, de ezt úgy akarják elérni, hogy folyamatosan diplomáciai kudarcokkal kell szembesülniük, katonai és technológia fölényük pedig nem hozhat tartós sikereket a térségben. Horváth Pál, nyugállományú honvéd dandártábornok a két Öböl-háború eseményeit és tapasztalatait elemezve megemlítette, hogy az amerikaiak a második háborúban is egyértelmű technikai fölényre tettek szert, az irakiaknak egyedül a műholdas helymeghatározási rendszert, a GPS-t sikerült zavarniuk. A GPS segítségével tájékozódtak a cirkálórakéták. A zavarás miatt viszont előfordult, hogy a rakéták célt tévesztettek.
N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő, a Teleki László Intézet főmunkatársa a terrorizmussal kapcsolatban az arab közvélemény és a hivatalos álláspontok azonosságait és különbségeit elemezte. A nyugati híradásokban a két évvel ezelőtti, Amerika elleni terrortámadások után bemutatott képek, amelyeken a tüntetők éljeneztek, félrevezetőek. Az arab közvélemény ugyanis elítélte a terrortámadásokat, gyászolta az áldozatokat. Az örömüknek hangot adó kis csoportok a rendkívül agresszívnak tekintett Egyesült Államok vereségét látva örültek.
Az arab országok vezetői már a New York-i támadás előtt összefogtak, és egyértelműen elítélték a terrorizmust. Nem rajtuk múlik, hogy a terrorizmust még nem sikerült legyőzni. A nyugati világ lényegében bekapcsolódott a terrorellenes harcba. Ha nincs a két évvel ezelőtti szeptember 11-e, a mostani nemzetközi összefogás sem alakult volna ki.