Vasárnapi Újság

Mv.: - Egy könyv, ami a múltról szól, de a mához kiált. A megbélyegzés hatalma című kötet szerzői Földesi Margit, a XX. Század Intézet igazgatóhelyettese és Szerencsés Károly kandidátus, az ELTE Bölcsészet Tudományi Karának docense, akik nemcsak íróként, hanem magánéletükben is párt alkotnak. A kötet tulajdonképpen a kommunista boszorkányüldözés olvasmányos feldolgozása. Bordás Ákos mikrofonja előtt Földesi Margit Pfeiffer Zoltánt mutatja be. Hiszen a később emigrációba kényszerített kisgazda politikus élete szorosan összefüggött újkori történelmünkkel.

Földesi Margit: - Mindig nagyon izgalmas egy kort bemutatni egy ember életén keresztül. Pfeiffer Zoltán 1900-ban született és 1981-ben halt meg. Tehát felöleli az élete a mi számunkra meglehetősen tragikus XX. századot. De az életének a csúcspontja, és amiről mi a legtöbbet írtunk, az az 1944-től 1947-ig terjedő időszak. Pfeiffer Zoltán 1944-ben a német megszállás után kénytelen volt illegalitásba vonulni és a maga eszközeivel harcolni a német megszállók és a nácizmus ellen. 1947-re azonban a Szabad Nép címlapján, mármint fasiszta fősámánt emlegették. Azt néztük meg, hogy mi ez az út, amit mint antifasiszta ember bejár addig a pontig, mint egy olyan bélyeggel illetik, hogy fasiszta fősámán. A harmincas években ő intézte a petíciós pereket a kisgazda párt számára. A magyar jogrendszer ismeri azt, hogyha választásokban valamely párt vagy valamely ember tisztátalanságot érez, akkor petícióval megtámadhatja az adott választás eredményét. Pfeiffer ezekben mindig közreműködött. Eszébe jut az embereknek, hogy egy kisgazda politikus volt. Hogy ő volt Kovács Béla ügyvédje, aki elkísérte őt arra a bizonyos Andrássy úti meghallgatásra, kihallgatásra. Pfeiffer Zoltánról az is közismert, hogy az 1945-ös választások után, amelyet a kisgazda párt nyert meg, úgy érezte, hogy végre eljön az ő ideje. Kapott egy politikai funkciót is, amellett, hogy a kisgazda pártnak a főügyésze volt, ő lett az Igazságügy Minisztériumnak a politikai államtitkára. A koalíciós minisztérium működése során vannak olyan kiemelt ügyek, amelyekbe Pfeiffer Zoltán belenyúlt, és evvel kivívta a Magyar Kommunista Pártnak a nemtetszését.

Bordás Ákos: - 1945-ben a kisgazdák 57,3 százalékos eredménnyel győztek. Hogy lehetséges, hogy 45 után egyáltalán a kommunisták ilyen nagy politikai befolyásra tudtak ennek ellenére szert tenni?

Földesi Margit: - Hát vannak alapdolgok. Itt van a szovjet megszálló hadsereg, itt van a szövetséges ellenőrző bizottság, amelynek ugyan van angol és amerikai tagja is, de kétségkívül a prímet a Szovjetúnió viszi. Vorosilov marsall ennek a vezetője. De kellett ehhez egy meglehetősen hibás polgári taktika is.

Bordás Ákos: - égy tűnik, hogy nem volt igazából célravezető a kommunistáknak ilyen számarányokat jóval meghaladó hatalmat biztosítani, hiszen a taktikájuk tulajdonképpen egy befeketítő taktikává alakult és erre számos példát is nyújt a könyv. Például, hogy azzal vádolták ellenfeleiket, amit saját pártjuk képviselt. Valamint az, hogy felelősségre vonásokat alkalmaztak olyan kijelentésekért, amelyek soha el sem hangzottak. Ismerős taktikák.

Földesi Margit: - A politikai ellenfelek kikészítésének megtalálják egy olyan módját, hogy megbélyegzik az embereket. Olyan jelzőkkel, amely ellen védekezni nem tud. Pláne akkor, hogyha egy jól működő propagandagépezet a kijelentések mögé áll, és az illetőnek nagyon-nagyon kevés esélye van arra, hogy bebizonyítsa, hogy se nem fasiszta, se nem reakciós. A jobboldal egy olyan minősítő jelzővé válik, ami egyértelmű negatív tartalmat hordoz.

Bordás Ákos: - A könyv egy történelmi példán keresztül bemutatja, hogy törvényszerűen bukáshoz vezet, ha egy politikai vezető elválasztja egymástól az erkölcsi és a politikai megfontolásokat.

Földesi Margit: - Számos ilyen példa van, de talán a legmarkánsabb Kovács Bélának, a Független Kisgazda Párt volt főtitkárának a letartóztatása volt. Ugyanis 1947. február 25-én a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát letartóztatják és mindenféle ítélet nélkül kilenc éven keresztül raboskodik a gulágon. Mit csinálnak az ő elvbarátai, mit csinálnak a kisgazda vezetők? Először is Nagy Ferenc a helyén marad. Tildy Zoltán a helyén marad. Pfeiffer Zoltán úgy gondolja, hogy ez az a pont, amikor ő nem vállalhatja tovább a közösséget evvel a párttal. Búcsút vesz a kisgazda párttól és megpróbálja önálóan érvényesíteni a maga politikai akaratát.

Bordás Ákos: - A könyv meglehetős részletességgel tárgyalja az 1947-es választásokat. Ez számunkra nagyon sok tanulsággal szolgál. Ismerős történések köszönnek vissza a könyv lapjairól.

Földesi Margit: - 1947-ben gyakorlatilag megismétlődött az 1945-ös választás eredménye. Ha összeadjuk a polgári pártokra leadott szavazatok számát, szinte százalékosan megegyezik, körülbelül 54 százalékot kaptak. Ezek között volt már az újonnan indult Pfeiffer féle párt, a Magyar Függetlenségi Párt is, amely az egyik legerősebb ellenzéki párt lett, több mint 670 ezer szavazatot kapott. Igen ám, de ezt a 670 ezer szavazatot a választások után megsemmisítették. Az történt, hogy a Magyar Kommunista Párt három másik párttal együtt megpetícionálta a Magyar Függetlenségi Pártnak a szavazatait, a választási bíróság előtt. Tette ezt az alapján, hogy azok a pártok, amelyek 1945-ben nem indulhattak, azoknak ajánlócédulákat kellett gyűjteniük. Na most kiderítették a választások után, hogy ezek az ajánlócédulák hamisak voltak, így hiába szavaztak 670 ezren a Magyar Függetlenségi Pártra, ez a párt el sem induhatott volna a választásokon. Ennek volt egy petíciós peres eljárása, és ezen per után mondták ki azt, hogy a szavazatokat megsemmisítik és hát a Pfeiffer pártot törlik a pártok sorából. Az ajánlási íveket, amelyeket a függetlenségi pártra adtak, az államvédelmi osztályra Péter Gáborék bekérették és szinte személy szerint felkeresték azokat az embereket, akik az ajánlócéduláikat Pfeiffer Zoltánéknak adták át. És megkérdezték, hogy bocsánat, ez a maga aláírása? Az illető mondjuk kétszer azt válaszolta, hogy igen, harmadszor vagy a börtönt választotta, vagy azt kellett neki mondani, hogy ez nem az ő aláírása.

Bordás Ákos: - Mi volt a jellemző a 47-es választási kampányra?

Földesi Margit: - Tartottak attól, hogy a magyar nép akarata nem biztos, hogy egybeesik az ő akaratukkal és ezért különböző módszereket alkalmaztak. Mindenekelőtt a kék cédulát, ugye ami azt jelenti, hogy azok az emberek, akik a választás napján nem tartózkodtak az állandóan bejelentett lakhelyükön, ezek mozgó szavazatokat is leadhattak, tehát az ország területén bárhol. És hát volt olyan ember, akinek több ilyen cédulája is volt, és több helyen leszavazott, ötven, hatvan, hetven helyen. Ez volt az egyik módszer. A másik az, hogy kihagyták a névjegyzékből azokat az embereket, akikről feltételezték, hogy a polgári táborra szavaznak. A harmadik a sajtó. Óriási sajtóval rendelkezett a kommunista párt és a többi baloldali lap is. Evvel szemben, mondjuk ha nézzük a Pfeiffer pártot, egyetlen egy hetilapja volt, az Ellenzék, amely összesen tíz számot élt meg.

Bordás Ákos: - Alkalmaztak ennél drasztikusabb módszereket is, például Csongrádon.

Földesi Margit: - 1947. augusztusában Pfeiffer Zoltánt és még egy társát bicikli lánccal annyira megverték, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Nem lövöm le a poént, aki megveszi a könyvet elolvashatja. Annyit elmondok, hogy Pfeiffer Zoltán szó szerint egyetlen aktatáskával, mert ekkor már figyelte az ÁVO, tudott elmenekülni. Egy átjáróházon keresztül szökött meg, nagyon kalandos úton, egy szekrénybe zárva jutott át az osztrák határon, és hát végül Amerikába ment. Nagyon nehezen szánta rá magát, hogy elhagyja a hazáját, de hát el kellett mennie. Egyébként elég aktív volt az emigrációban. Tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, amely egyfajta árnyékkormányként működött. Volt kint egy újságjuk, az amerikai magyar népszava, aminek egy ideig főszerkesztője volt.

Bordás Ákos: - Mi az oka annak, hogy Pfeiffer Zoltán hamvai, végakaratával ellentétben még mindig amerikai földben nyugszanak?

Földesi Margit: - Ezt sajnos nem tudom. Egy kis magyar templomban ravatalozták föl New Yorkban Pfeiffer Zoltán koporsóját. Kővágónak a ravatalnál elmondott beszédéből az utolsó gondolatokat idézném. Kővágóról annyit, hogy ő Budapestnek volt polgármestere. - Valamikor a jövőben, amikor talán Magyarorország újra szabad lesz, egyetemisták majd adatokat gyűjtenek és disszertációkat írnak rólad. Talán még vicceid is életre kelnek. Talán az éristen kegyelme még azt is megengedi, hogy valahonnan a másvilágról meg is láthatod őket, és újra nevethetsz velük. Pihenj békében és bízzál abban, hogy új magyar generációk jönnek, akik között majd lesznek sokan olyanok, akik tovább viszik azt az ügyet, amit mi sajnos nem tudtunk diadalra juttatni.

Mv.: - Bordás Ákos beszélgetésében bemutattuk Földesi Margit és Szerencsés Károly, A megbélyegzés hatalma című könyvét.